Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról
Folyóiratszemle közi szerződéssel, a régiónkban egyedülálló szlovén-magyar kisebbségvédelmi szerződéssel, az Ausztriával a külpolitikában igen eredményes összehangolt lépésekkel. Amennyiben e tények ellenére megalapozott az az állításuk, hogy a külföldi kormányok üdvözlik az Ön kormányának a szomszédsági kapcsolatok javítása érdekében tett lépéseit, akkor Önök vagy a diplomácia szokásos udvariassági fordulatait értetik félre, vagy valóban az előző kormány rovására tesznek rendszeresen olyan nyilatkozatokat, amikkel - bizonyára akaratuk ellenére, de ahogy már említettem - egyes szomszédaink szélsőségesen magyarellenes köreinek megnyilvánulásaihoz adnak utólagos igazolást és további muníciót, továbbá kibúvókat kínálnak a nyugati hatalmaknak a kisebbségi jogokért nem elég eréllyel kiálló politikájukhoz. A közös nemzeti érdek, a valódi és nem csupán deklarált külpolitikai egyetértés nevében kérem Önt és kormányát, hogy közösen, egy hangon beszéljünk a magyar külpolitika legfontosabb kérdéseiben." Ezt követően az újságcikkben rámutattam, hogy „1991. októberében csak a kisebbségekre vonatkozó cikkely magyar igénye miatt nem került aláírásra a már letárgyalt csehszlovák-magyar szerződés," majd utaltam „a kapcsolatbővítésre, a kommunista korszakban bezárt határátkelők újra megnyitására, tankönyvegyeztetésre, kisebbségi vegyesbizottságra, bankkapcsolatokra, stb. tett magyar javaslatok tucatjai"-ra. „Sajnos eddig Szlovákia és Románia nem sok készséget mutatott az ott élő, számos európai ország összlakosságát meghaladó számú magyar nemzetiségű polgár által megfogalmazott igények teljesítésére, a kommunizmus alatt történt elnyomó és jogsértő rendelkezések orvoslására, s így nehéz választás elé kerül a magyar kormány. Vagy enged a szomszédok igényének és l'art pour Tart szerződést köt velük, teljesítve az állítólagos (nekem soha nem említett) nyugati elvárásokat, de roppant csalódást okozva a magyar kisebbségeknek és ezzel lökést ad a menekülés új hullámának, vagy ragaszkodik a kisebbség- védelem terén az EBEÉ-által Koppenhágában 1990-ben, s az Európa Tanács által azóta megfogalmazott elvekhez, de akkor a beharangozott szerződésekből nem lesz semmi."7 Elvbarátai nyomán Dunay is elmarasztalóan szólt a történelemre történő utalásokról. Hivatkozott cikkemben erre is kitértem: „meggyőződésem, hogy a politikusnak csak hasznára válik, ha ismeri a múltat, ha képes fölismerni az analóg helyzeteket és a történelemből ismerős veszélyeket. Nem hinném, hogy rossz érv a világ és az autonómia gondolatát oly hevesen ellenző szomszédok előtt arra hivatkozni, hogy 1918 előtt a magyarországi szlovákok, románok és szerbek pontosan autonómiát, nemzetiségi megyéket, hivatalos kétnyelvűséget, és még számos olyan intézkedést követeltek, amelyek ma a magyar pártok programjában szerepelnek. [...] Vagy huszonöt éve egy neves brit történész-szociológus, Hugh Trevor-Roper a politikusok hatalmi túltengésből és tudatlanságból fakadó arroganciájával magyarázta századunk legrosszabb döntéseit, ellenszerül pedig a múlt tanulmányozását ajánlotta. Tanácsai ma aktuálisabbak, mint valaha."8 Érdekes módon Dunay egyetlen szóval sem említi a magyar-ukrán szerződést, talán mivel azt az egyes hazai politikusok által bírált területi klauzulával együtt az MDF2 80 Külügyi Szemle
