Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Szigeti Péter és talán nincs is rá igényük. Ezzel a szemlélettel John Stuart Mill gondolatait szokás szembeállítani, aki szerint bármely nép csak akkor tud mit kezdeni a szabadsággal, ha maga vívta azt ki magának.63 Gondolatainak aktualitását úgy tűnik, a jelenlegi iraki helyzet igazolja. „Humánus hadviselés": a jelenkori jus in hello gyakorlata A humanitárius beavatkozás, mint politika nélküli külpolitika végrehajtásának természetes módja a „humánus hadviselés", mint áldozatok nélküli háború. Mivel a nyugati demokráciák nem engedik meg saját katonáik feláldozását (még önkéntes katonáikét sem!), ha nem létfontosságú konfliktusról van szó, és mivel a média folyamatos figyelme és jelenléte miatt a jus in bellora is fokozottan kell figyelniük a katonáknak, ezért egy humanitárius beavatkozást végrehajtó hadseregnek három, egymásnak ellentmondó célt kell egyszerre teljesítenie. Ezek a célok az ellenség legyőzése, a saját erők sértetlenségének megőrzése, és a civil áldozatok elkerülése. Bár ezek a célok természetesen eddig is léteztek, a haditechnika, pontosabban a precíziós lőszerek létezése mindhárom cél egyidejű és tökéletes megvalósításának ígéretét hordozza magában. A távirányított lőszerek (irányított bombák, cirkálórakéták, stb.) és a precíziós célzást lehetővé tevő, gyakorlatilag elháríthatatlan információszerzési módszerek (műholdas információszerzés, pilóta nélküli felderítőgépek stb.) együtt - a hibamentes működést feltételezve - Isteni hatalmat ad azt használó fél kezébe, mindentudást és mindenhatóságot, élet és halál feletti uralmat, gyakorlatilag egyes emberekre lebontva. Ezt a képet tovább erősítik a támadó repülőgépek által keltett szimbolikus asszociációk, a hangsebesség körül, csöves légvédelmi eszközök által elérhetetlen magasságban támadó repülőgépek bombái és a „tüzes Istennyila" archetipikus képe közötti hasonlóság, a mennydörgés és a repülőgépzúgás közötti összetéveszthetőségig terjedve. Az Egyesült Államok gyakorlatilag minden háborúja elején megpróbálja vezető személyek feltételezett tartózkodási helyei ellen használni precíziós támadó képességeit, ami megint csak a „gonosz megbüntetésének/ megsemmisítésének" csodás, deus ex mcichina (szó szoros értelmében!) képét erősíti. Az ellenség által befolyásolhatatlan hatalom, a morális indokok, és az ezekből fakadó hadviselési önmérséklet valóban kvázi-Isteni magasságokba emeli a „humánus háború" végrehajtóit. Szekulárisabb szemszögből nézve, a sikeres precíziós hadviselés a háború „nemzetközi rendfenntartó eszközzé" való átalakításának csúcspontja: csak a „bűnös" ellenséges vezért, a nemzetközi krízis valódi felelősét veszi célba, és ideális esetben egyetlen „ártatlan" állampolgár sem sérül meg. A háború kollektív vállalkozásból, a nemzeti egység végső demonstrációjából átalakul vadászgépek által végrehajtott rendőri akcióvá, amely megcáfolja Walzer érvét a háború súlyosságáról: „az erőt nem lehet úgy hasz2 38 Külügyi Szemle
