Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Magyarics Tamás: A brit biztonságpolitika ötven éve
A brit biztonságpolitika ötven éve kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a brit légierő szinte a teljesítőképességének határaihoz érkezett a hadműveletek alatt. Továbbá egy esetleges szárazföldi hadműveletben 50 ezer brit katonára lett volna szükség, s egy ilyen részvétel „szinte biztosan kimerítette volna [a hadsereg] erőforrásait, s egy ilyen erőt nem lehetett volna felváltani vagy megerősíteni. Egy koszovói hadművelet azzal a kockázattal járt volna, hogy az Egyesült Királyság a Strategic Defence Review-ban lefektetett erőforrások határáig jutott volna, s talán azokon túl is jutott volna."45 Egy ilyen helyzet viszont súlyos nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában; a megoldás vagy a kötelezettségek számának csökkentése, vagy a védelmi kiadások nagyarányú emelése, amelyre különböző, főleg belpolitikai okokból nem kerülhetett sor. Mindennek ellenére Tony Blair miniszterelnök egy 2001. október 1-jén elmondott beszédében, a jelenlegi amerikai adminisztráció hivatalos politikáját visszhangozva, arra hívott fel, hogy „formáljuk át a körülöttünk lévő világot". Majd a brit „nagy stratégia" alapelemeiként a terrorizmus elleni háborút, az instabilitás és az egyenlőtlenség okainak orvoslását (azaz, a „kudarcot vallott" államok megreformálását), valamint olyan új nemzetközi struktúrák életre hívását nevezte meg, amelyek hatékonyabban képesek kezelni a globalizációt.46 London a nemzetközi biztonsági struktúrák közül továbbra is a NATO-t tartja az Egyesült Királyság biztonsága fő pillérének. Az Egyesült Királyság támogatta a szervezet bővítését. A hidegháború utáni első bővítési kör esetében London egyértelműen leszögezte, hogy „Közép- és Kelet-Európábán a nagyobb stabilitás bármilyen potenciális katonai kiadást ellensúlyoz".47 London Washington mellé állt az Oroszországgal kapcsolatos aggodalmak leszerelésében: Moszkvának nem lehet vétójoga a bővítés kérdésében, ám tekintetbe kell venni a jogos orosz biztonsági aggodalmakat. A brit kormány elfogadta a RAND Corporationnek és a Pentagonnak azt az elemzését, amely szerint egy közvetlen, hagyományos fegyverekkel vívott háborúnak Európában csekély a valószínűsége, s ha ilyenre sor is kerülne, a NATO elegendő idővel rendelkezik ahhoz, hogy módosítson a védelmi stratégiáján. Ennek megfelelően szükségtelen a NATO-erők előretolt jelenléte az újonnan csatlakozó államokban (a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban és Magyarországon).48 A 2001. szeptember 11-ei támadások egyik tanulságaként London azt szorgalmazza, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete vállaljon globális szerepet, s ezzel összhangban bátorítsa a tagállamokat arra, hogy növeljék azon képességeiket, amelyek lehetővé tennék a szervezet ilyen jellegű misszióit. Ugyancsak ezekből a terrortámadásokból azt a következetést szűrték le a brit katonai és politikai vezetők, hogy nem szabad várni, ameddig a brit érdekeltségeket támadások érik, hanem a harcot „oda kell vinni az ellenséghez". A Strategie Defence Review-hoz csatolt 2002-es „új fejezet" ismételten leszögezi, hogy a négy évvel korábbi stratégiai felülvizsgálat javaslata, amely szerint az expedíciós erőket kell fejleszteni, helyes volt, csakúgy mint az aszimmetri2005. tavasz-nyár 221
