Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Magyarics Tamás: A brit biztonságpolitika ötven éve
Magyarics Tamás kus veszélyekben rejlő kockázatok elemzése. Ennek megfelelően hatékonyabb, ha az ellenséggel az Egyesült Királyságtól távol veszi fel a harcot a brit (és a vele szövetséges) haderő.49 Ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a nukleáris erőket sem, hiszen az egyik fő veszélyt a tömegpusztító fegyverek elterjedése jelenti. Igaz, az elrettentés már nem működik olyan hatékonyan, mint a hidegháború idején, amikor reálpolitikai alapon gondolkodó ellenfelekkel nézett szembe az Egyesült Királyság (és a Nyugat általában), ennek ellenére London nem mondhat le a nukleáris fegyverek jelentette elrettentésről, vagy akár a csapásmérésről sem. A brit nukleáris ütőerő magvát továbbra is az 1980-as években hadrendbe állított, tengeralattjárókról indítható és több robbanófejet is célba juttatni képes Tridentek jelentik, s a becslések szerint további 30 évre is ezek a fegyverfajták adják majd a brit nukleáris csapásmérő erőt. A stratégiai felülvizsgálat harmadik katonai vonatkozását a béketámogató és a terroristaellenes speciális képességek fejlesztése jelenti. Ez utóbbi képesség egyébként a NATO egyik új missziója kell hogy legyen a britek szerint. Többek közt brit támogatással fogadták el a NATO 2002. novemberi prágai csúcstalálkozóin a NATO Response Force-ra (NFR, NATO reagáló erő) vonatkozó javaslatot. A britek ezzel egyben megtorpedózták az Európai Unió Rapid Reaction Force-át (gyorsreagálású erő) is egy bizonyos értelemben: London szerint a duplikáció elkerülése érdekében ez utóbbinak nem kellene a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkoznia. Más szavakkal: a brit stratégiai elképzelésekben a NATO a biztonság globális, míg az EU a biztonság regionális szervezete. Párizs viszont az amerikaiakkal szembeni európai „ellensúly" kialakításához fokozni szeretné az EU globális képességeit és szerepét. Tony Blair határozottan az elképzelés ellen foglalt állást azzal érvelve, hogy az atlanti szövetség bármilyen jellegű gyengítése egyben az Európai Unió - és az Egyesült Államok - előtt álló fenyegetések elleni küzdelmet gyengítené. A brit stratégiai elképzelések középpontjában továbbra is az atlanti együttműködés és partnerség áll,50 hogyha befolyásolni kell az amerikai döntéshozatalt, akkor azt köny- nyebben és hatékonyabban lehet belülről, mint kívülről végrehajtani. Továbbá, bár ez a törekvés az utóbbi időben kissé elhalványult, Tony Blair és kormánya egyfajta híd szerepet próbál betölteni az Egyesült Államok és Európa között; ahogy a 2004-es The Future Strategic Context for Defence megfogalmazza: „Az Egyesült Királyságnak fontos szerepe van abban, hogy elejét vegye az Egyesült Államok és az európai partnerek közötti félreértéseknek."51 Ami a kihívásokra adott katonai válaszok természetét illeti, a brit elképzelések szerint a fenyegetések sokkal sokrétűbbek, kevésbé kiszámíthatók s talán olyanok lesznek, amelyekre a hagyományos hadviselés eszközeivel nem lehet megfelelő választ adni. Továbbá a kihívások természetéből adódóan az Egyesült Királyság nem valószínű, hogy egyedül kényszerül felvenni a küzdelmet azokkal, hanem (elsősorban ad hoc) koalíciók tagjaként. Az ezekben a koalíciókban részt vevő államok különböző érdekekkel és felfogásokkal rendelkezhetnek (más szavakkal: London nem érték alapú koalí222 Külügyi Szemle
