Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Magyarics Tamás: A brit biztonságpolitika ötven éve
Magyarics Tamás • az aszimmetrikus fenyegetések eszközei egyre hatékonyabbak; • növekszik az úgynevezett kudarcot vallott (failed states) államok száma, amelyek nem képesek az állam hagyományos funkcióit (belső rendfenntartás stb.) ellátni és az általuk jelentett veszély a nemzetközi békére.43 A fent idézett lista második pontja közvetetten utal a brit biztonságpolitika egyik alapvető tételére, amely gyakorlatilag összhangba hozza az amerikai stratégák véleményével, s bizonyos mértékben eltávolítja a kontinens meghatározó nagyhatalmainak, elsősorban Franciaországnak a felfogásától. Ez az elv így szól: az európai konfliktusokat nem kell a továbbiakban a legfőbb stratégiai prioritásokként kezelni; a valódi kihívások mind földrajzilag, mind funkcionálisan Európa határain túl jelentkeznek. így az előbbi kategóriába esik Irán, Irak, Afganisztán, Észak-Korea, Kína, Dél-Ázsia, a Közel- Kelet vagy akár Afrika (ahol a harmadik Blair-kormány aktív külpolitikát óhajt folytatni a közelmúlt tragédiáiból - például, Ruanda, Darfúr - okulva). Az utóbbiak között szerepel elsősorban a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a nemzetközi terrorizmus, illetve a tömegpusztító fegyverek és a nemzetközi terrorizmus „egymásra találása", alkalmanként a „haramia-" vagy a „kudarcot vallott" államok hathatós közreműködésével, mely utóbbiak önmagukban is jelentős biztonsági kockázatot jelentenek. Az, hogy a brit biztonságpolitikai gondolkodás ilyen átfogó mértékben globális jellegű, a folyamatosságot erősíti az Egyesült Királyság stratégiájában. Ahogy az 1998-as alapvető Strategic Defence Review megfogalmazta (és az 1999-es Fehér könyv megerősítette): az Egyesült Királyságnak létfontosságú érdekei fűződnek Európához mint egésznek a biztonságához és stabilitásához, ezen túlmenően ugyancsak alapvető biztonsági érdekei vannak a nemzetközi kereskedelem fenntartásában, hiszen a gazdasági élete ettől függ, és ez az érdek túlmutat már Európán, mint ahogy a gazdasági érdekekből és a történelemből adódóan a tengerentúli területek (jelenleg összesen 13) biztonsága is. Végül: a brit társadalom úgynevezett nyílt társadalom, amelyet közvetlenül és köny- nyen befolyásolnak a világban folyó események, így az Egyesült Királyság érdekelt abban, hogy amennyire csak képességei és lehetőségei engedik, megpróbálja befolyásolni a globális trendeket.44 A katonai vezetésen kívül a politikai vezetés is ismételten kinyilvánította szándékát, hogy az Egyesült Királyságnak az érdekei nem korlátozódnak Európára. Ezen a ponton azonban fel kell hívni a figyelmet az érdekek és a képességek közötti szakadékra, amelyre a leginkább nyilvánvaló példát az 1990-es évek talán legjelentősebb kihívásai, a balkáni háborúk szolgáltatták. London különösen a koszovói válsággal kapcsolatban került szembe kínos kérdésekkel. A jelentősebb nyugat-európai politikusok közül a legtovább Tony Blair tartott ki politikailag Slobodan Milosevic mellett, s ő ellenezte a leghevesebben a katonai erő bevetését Belgráddal szemben. Katonailag is tévedett, amikor azt várta, hogy a szerb vezetés hamar beadja a derekát a bombázások megkezdése után. Ennek a téves kalkulációnak egyik következménye az volt, hogy London 22 0 Külügyi Szemle
