Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Magyarics Tamás: A brit biztonságpolitika ötven éve
A brit biztonságpolitika ötven éve tések mögött Európa vezető államainak az egymás közötti megállapodásai állnak. A NATO ebben a helyzetben elsorvadhat, és a földrész biztonsága csorbát szenvedhet. London a fenti logika alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok európai jelenlétére, biztonsági szempontból, továbbra is szükség van. Másrészt a brit vezetés ügy vélte, hogy az Egyesült Királyság biztonsági igényeit hosszabb távon az európai szomszédokkal való szorosabb együttműködés útján elégítheti ki. Az atlanti kooperációra való túlzott támaszkodás erőforrásokat vonhat el az európaiakkal való együttműködéstől, s ez nem lehet az Egyesült Királyság hosszú távú érdeke. Azaz miközben a NATO-nak kell továbbra is a brit biztonságpolitika legerősebb pillérét alkotni, London érdeke az, hogy az európai „vállalkozás" sikerüljön, mert különben a brit biztonság kerülhet veszélybe. Ennek megfelelően a britek komolyan vették az európai biztonsági és védelmi kezdeményezést (European Security and Defense Initiative, ESDI) majd az abból kinövő európai biztonsági és védelmi politikát (European Security and Defense Policy), azon belül is a brit-francia-német együttműködést, jóllehet több területen is „vörös vonalat" húztak, azaz vétójogot tartottak fent (így a kiil- és védelmi politikában, az adópolitikában, a társadalombiztosításban és az EU költségvetésében). Az ESDI azon túl, hogy a NATO politikai és katonai struktúrája átalakításának fontos elemét képezte, jelentős lépést jelentett az Európai Unió (EU) fejlődésében is. Az ESDI összhangban állt az 1991-es maastrichti szerződésben foglaltakkal ugyanúgy, mint az 1997-es amszterdami deklarációval, valamint a Nyugat-európai Unió megfelelő nyilatkozataival. Továbbá, a maastrichti szerződés aláírói kötelezték magukat egy közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) kialakítására is. Mindez azt jelentette az Egyesült Királyságnak, hogy a korábbiaknál szervesebben integrálódott az európai biztonsági struktúrákba. Bizonyos szempontból ez kényszerűség is volt; a viszonylagos amerikai passzivitáson túl London számára elsősorban a biztonságpolitika volt az a terület, ahol Európában vezető szerepre tarthatott igényt. Továbbá az ESDP a brit felfogás szerint lehetőséget kínált az európaiaknak arra, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyenek az európai biztonsági és védelmi struktúrák megteremtésére; azaz: költsenek többet a védelemre, és ezáltal erősítsék a NATO európai pillérét. Tony Blair az évtized végén arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok ellenében és a NATO versenytársaként helytelen lenne egy európai védelmi unió létrehozása. Más szavakkal: a brit biztonsági jövőkép az ESDP-1 a NATO partnereként képzelte el, szemben egyes kontinentális elképzelésekkel, amelyek az előbbit az utóbbi helyett szerették volna látni.35 Ahogy azonban korábban már szóltunk róla: a NATO középponti szerepét London semmiképpen sem akarta feladni vagy felcserélni egy másik biztonsági struktúrával. Teljes összhangban a brit stratégák többségének véleményével, amelyet a „plus qa change, plus c'est la merne chose" felfogás jellemzett, a NATO hagyományos szerepe London szemében alig-alig csökkent. így továbbra is az Egyesült Államok és Európa közötti legfontosabb intézményi kapocs maradt; költséghatékonysága folytán megfelel a biz2005. tavasz-nyár 215
