Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Nemzeti parlamentek az Európai Unióban A kétkamarás törvényhozásoknál a két ház integrációs feladatai igazodjanak az adott kamara által a nemzeti törvényalkotásban betöltött súlyhoz. Ahol a két ház egyenrangú belügyekben, ott európai ügyekben is legyenek egy szinten, ahol eltérő' szerepük van, mint például a föderális berendezkedésű államoknál, ott az uniós kompetenciák eltérő voltát hangsúlyozza a meghonosítandó modell, ahol pedig a felsőház csak szimbolikus jelentőségű, ott esetleg érdemes a két háznak közös EU-bizottságot felállítania. 7. Szubjektív tényezők - a politikai akarat és a választópolgárok kedvének keresése A politikai egyeztetések révén a pártok minden országban megállapodnak az integrációs ügyek feletti parlamenti ellenőrzés módjáról (ha nem merül fel a téma, az is egyezség, hiszen az azt jelenti, hogy a politikai élet szereplői tudomásul veszik, a kormánynak uniós témákban szabad keze van, nem köteles még csak beszámolni sem a parlamentnek). A kérdés azonban itt nem ér véget; egy biztos jogi alapokon nyugvó, elvileg konszenzusos modell is működésképtelen, ha nincs politikai akarat a tényleges működtetésére. Az osztrák parlament példája bizonyítja, az, hogy létezik papíron az ellenőrzés, nem jelenti, hogy a törvényhozásnak van is befolyása az uniós történésekre. A működtetéshez elkötelezett képviselőkre és stábra van szükség. Örök dilemma ugyanis a parlamenti munkában, mely képviselői tevékenység kifizetődő. A honatyákat érthető módon motiválja, hogy olyan, lehetőleg látványos ügyeket vállaljanak fel, melyek hozzájárulnak ismertségükhöz, ezáltal is elősegítve újraválasztásukat. A külpolitikai ügyekkel való foglalatosság az országhatárokon túl jelentőségteljes megbízatás, de a választók többségét általában hidegen hagyja. A külügyi és integrációs bizottsági munka a vonzó oldalak - utazás, érdekes feladatok, külföldi kapcsolatok - ellenére a kisebb hazai visszhang, áttételesen tehát az újraválasztás esélye szempontjából nem mindig előnyös. Ennek következtében az integrációs ügyekben megvalósított kontroli-mechanizmusnak nemcsak hatékonynak, hanem kellően vonzónak is kell lennie ahhoz, hogy a képviselők érezzék, megéri a nem kevés munkát belefektetniük a scmtinybe és meghallgatásokba, s hogy bizony mindez alól csak augusztusban, az uniós intézmények vakációja alatt kapnak felmentést. Meg kell jegyezni, ha egy parlament csak gyenge ellenőrzési jogosítványokat kap, az EU-bizottság tagjainak a szereplési lehetősége is kevesebb, hisz nincs mondanivaló; ellenben az erős modell a látványosabb politizálásnak, a képviselők nagyobb egyéni szereplésének az eszköze, így a választópolgárok érdeklődését is minden bizonnyal jobban felkelti. Ezen pontokat azért érdemes kiemelni, mert a magyar modell felépítéséhez hasznos útmutatóul szolgálnak majd. 2004. tavasz-nyár 87
