Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban

Nemzeti parlamentek az Európai Unióban A kétkamarás törvényhozásoknál a két ház integrációs feladatai igazodjanak az adott kamara által a nemzeti törvényalkotásban betöltött súlyhoz. Ahol a két ház egyenran­gú belügyekben, ott európai ügyekben is legyenek egy szinten, ahol eltérő' szerepük van, mint például a föderális berendezkedésű államoknál, ott az uniós kompetenciák eltérő voltát hangsúlyozza a meghonosítandó modell, ahol pedig a felsőház csak szim­bolikus jelentőségű, ott esetleg érdemes a két háznak közös EU-bizottságot felállítania. 7. Szubjektív tényezők - a politikai akarat és a választópolgárok kedvének keresése A politikai egyeztetések révén a pártok minden országban megállapodnak az integ­rációs ügyek feletti parlamenti ellenőrzés módjáról (ha nem merül fel a téma, az is egyezség, hiszen az azt jelenti, hogy a politikai élet szereplői tudomásul veszik, a kor­mánynak uniós témákban szabad keze van, nem köteles még csak beszámolni sem a parlamentnek). A kérdés azonban itt nem ér véget; egy biztos jogi alapokon nyugvó, elvi­leg konszenzusos modell is működésképtelen, ha nincs politikai akarat a tényleges működtetésére. Az osztrák parlament példája bizonyítja, az, hogy létezik papíron az el­lenőrzés, nem jelenti, hogy a törvényhozásnak van is befolyása az uniós történésekre. A működtetéshez elkötelezett képviselőkre és stábra van szükség. Örök dilemma ugyanis a parlamenti munkában, mely képviselői tevékenység kifi­zetődő. A honatyákat érthető módon motiválja, hogy olyan, lehetőleg látványos ügye­ket vállaljanak fel, melyek hozzájárulnak ismertségükhöz, ezáltal is elősegítve újravá­lasztásukat. A külpolitikai ügyekkel való foglalatosság az országhatárokon túl jelentő­ségteljes megbízatás, de a választók többségét általában hidegen hagyja. A külügyi és integrációs bizottsági munka a vonzó oldalak - utazás, érdekes feladatok, külföldi kap­csolatok - ellenére a kisebb hazai visszhang, áttételesen tehát az újraválasztás esélye szempontjából nem mindig előnyös. Ennek következtében az integrációs ügyekben meg­valósított kontroli-mechanizmusnak nemcsak hatékonynak, hanem kellően vonzónak is kell len­nie ahhoz, hogy a képviselők érezzék, megéri a nem kevés munkát belefektetniük a scmtinybe és meghallgatásokba, s hogy bizony mindez alól csak augusztusban, az uniós intézmények vakációja alatt kapnak felmentést. Meg kell jegyezni, ha egy parlament csak gyenge el­lenőrzési jogosítványokat kap, az EU-bizottság tagjainak a szereplési lehetősége is ke­vesebb, hisz nincs mondanivaló; ellenben az erős modell a látványosabb politizálás­nak, a képviselők nagyobb egyéni szereplésének az eszköze, így a választópolgárok ér­deklődését is minden bizonnyal jobban felkelti. Ezen pontokat azért érdemes kiemelni, mert a magyar modell felépítéséhez hasznos útmutatóul szolgálnak majd. 2004. tavasz-nyár 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom