Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Győri Enikő' tervezetet az Európai Bizottság hivatalosan is benyújtja a tanácsnak, akkor azzal az EU-bizottság mint a kormány által továbbított közösségi jogszabálytervezettel találkozik. A tanácsbeli, valamint az EP-ben folyó vitáról a kormány folyamatosan frissítő' memorandumokban tájékoztatja a törvényhozást. Az EU-bizottság végezetül a szakértők meghallgatása után meghatározza a tervezetről döntő tanácsülésre (Ecofin) utazó miniszter mandátumát (mind az első, mind a második olvasat előtt). A fentiekből kiderül, az eljárásnak csak az első szakasza különbözik a többi uniós dokumentum vizsgálatáról, amennyiben a parlamenti EU-bizottság először a kormány előzetes pozícióját kell hogy megvizsgálja, s csak utána találkozik majd az Európai Bizottság hivatalos tervezetével. 6. A parlamentek integrációs szerepének egyéb vonatkozásai Az, hogy a parlamentek uniós témákban hallatják a hangjukat, a kormány ellenőrzésén túl arra is szolgál, hogy az integráció ügye átláthatóbb legyen a polgárok számára. A törvényhozásoknak tehát feladatuk, hogy lehetőleg minden dokumentumot nyilvánosságra hozzanak, azok hozzáférhetőek legyenek a parlament internetes honlapján, s a tanácskozások, bizottsági ülések és meghallgatások nyíltak legyenek. Természetesen, ha arra valóban nyomós érv van, tehát ha az ország érdekei ténylegesen megkövetelik, akkor a parlamenteknek tekintettel kell lenniük a kormány kérésére, s biztosítaniuk kell bizonyos dokumentumok bizalmas kezelését, illetve egyes üléseket zárt ajtók mögött kell tartani. Ilyen eset lehet, ha a kormányzati pozíció korai felfedése kockára tenné annak keresztülvihetőségét, illetve ha más tagállamok még nem nyilvános álláspontját felfedik a parlament előtt (a diplomáciai bonyodalmak elkerülése érdekében). Szintén megoldandó feladat az adott ország európai parlamenti képviselői és a nemzeti törvényhozás közötti kapcsolattartás módjának meghatározása. Azt ugyanis ma már kész tényként kezelhetjük, hogy előbb-utóbb minden tagállam jogi úton kizárja a kettős mandátum lehetőségét. Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament egyre inkább az uniós döntéshozatal egyik színterévé válik (az együttdöntési eljárást mind szélesebb körben alkalmazzák), rendkívül fontos, hogy ott az adott tagállam érdekei is megjelenjenek. Erre csak úgy van mód, ha folyamatos az információáramlás a nemzeti parlament és az adott ország EP-képviselői között. A nemzeti parlamentnek tájékoztatnia kell a számára kiemelt fontosságú ügyekről az adott állam EP-képviselőit, nekik pedig az EP-ben napirendre kerülő, az adott ország számára jelentős kérdésekről kellene informálniuk a hazai törvényhozókat. Jó megoldás, ha az EP-képviselők részt vehetnek a nemzeti parlamenti EU-bizottság ülésein, felszólalási joggal, s ilyen jogosítvány megilletné őket a plenáris Európa-vitái során is. A nemzeti törvényhozásoknak végezetül érdemes tapasztalat- és információszerzés céljából ápolniuk a kapcsolatot a többi tagállami parlamenttel, valamint az Európai Parlament testületéivel. Minderre jó megoldás a COSAC-beli szereplés is. 86 Külügyi Szemle
