Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Nemzeti parlamentek az Európai Unióban A modell működése csak akkor lesz zökkenőmentes, ha a képviselők munkáját jól felkészült, megfelelő struktúrában dolgozó munkatársak segítik. Mindenképp szükség van egy EU dokumentációs központra, ahol a kormánytól, illetve egyéb forrásból befutó dokumentumok és információk feldolgozása folyik. A beérkező anyagokról a képviselőknek hetente kell tájékoztatást adni, s a munkatársaknak - a frakciók mellett dolgozó szakértőkkel együtt - előzetes véleményt kell megfogalmazniuk, hogy mely anyagokkal érdemes behatóbban foglalkoznia az EU-bizottságnak. A dokumentációs központ mellett fel kell állítani egy kutatórészleget, mely uniós ügyekben felvilágosítással tud szolgálni a képviselőknek. Megfontolandó egy munkatárs kihelyezése Brüsszelbe, mert ezáltal a parlament első kézből jutna információkhoz az uniós fejleményekről, s csökkenne a kiszolgáltatottsága a kormány információszolgáltatásának. 5. A nemzeti parlamentek befolyása az unió költségvetésére Érdemes külön kitérni az unió költségvetésésének kérdésére. A nemzeti büdzsé elfogadása a parlamentek egyik legfontosabb feladata, ezért nem közömbös, hogy az unió költség- vetése miképp születik meg, s erre a nemzeti törvényhozásoknak mekkora rálátásuk van. A kormányok egy bizonyos év uniós költségvetésével kapcsolatos előzetes álláspontjukat a megelőző év januárjában juttatják el az Európai Bizottságnak. Az Európai Bizottság a tagállami vélemények összegyűjtése után június 15-éig eljuttatja az előzetes költségvetési tervet a tanácsnak (az informális eszmecsere a tanáccsal és az Európai Parlamenttel már tavasszal megkezdődik). A munkacsoport szintű egyeztetés után július 31-éig megszületik a tanácsban a költségvetésnek immár a hivatalos tervezete, amelyet benyújtanak az Európai Parlamentnek. A parlament az első olvasatot általában októberben tartja, majd ezt követi a tanácsbeli második olvasat, november harmadik hetében. A folyamat az Európai Parlament második olvasatával zárul, melynek eredményeképp december folyamán az EP elfogadja a költségvetést16 (Rivinoja 2003). Hol tudnak e folyamatba bekapcsolódni a nemzeti parlamentek? Mivel kiindulópontunk az, hogy a nemzeti parlamenteknek a fő feladata integrációs ügyekben a kormány tevékenységének ellenőrzése, nem pedig az uniós folyamatok közvetlen befolyásolása, a költségvetés esetén is érdemes ezt a megközelítést alkalmazni. Ennek megfelelően a törvényhozásoknak a nemzeti pozíció megszületésekor kell a legéberebbeknek lenniük. így a kormánynak az előzetes nemzeti pozíciót el kell juttatnia a parlamentnek oly módon, hogy annak elegendő idő álljon rendelkezésére saját álláspontja kialakítására. Ez például a 2006-os uniós költségvetés esetében azt jelenti, hogy a kormánynak 2004 novemberében kell továbbítania elképzeléseit a testületnek. A parlament decemberben az EU-bizottság koordinálása mellett, de a szakbizottságok, különös tekintettel a költség- vetési bizottságra, véleményére alapozva kialakítja saját álláspontját, így a kormány azt a Brüsszelbe 2005. január folyamán megküldendő pozíciójában figyelembe tudja venni. A legtöbb mozgástér tehát a legkorábbi fázisban van, később egyre csökken az esélye annak, hogy a nemzeti parlamentek érdemi módosítást tudnak elérni. Amint a 2004. tavasz-nyár 85
