Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után ség, illetve a Bizánc és az iszlám hatása alatt álló országok között, s hogy ez a választóvonal magán Jugoszlávián is keresztül keresztülhalad. Szlovéniát és Horvátországot különösen baráti országnak nevezte, támogatta a szlovén önállósulás gondolatát, de egyúttal arra is felhívta a szlovénok figyelmét, hogy a Szerbiában élő félmillió (sic!) magyart Milosevic mintegy túszként kezeli, ezért Magyarországnak tartózkodnia kell az elhamarkodott lépésektől. Másfelől azt hangsúlyozta, hogy az elismerés kérdését össze kell hangolni az Európai Közösséggel, az Európa Tanáccsal és a NATO-val. Arra a felvetésre, hogy Szlovénia örülne, ha Magyarország az elsők között ismerné el a függetlenségét, Antall azt válaszolta, hogy Magyarország nem lesz az első ország, amely ezt megteszi, s úgy vélte, hogy Szlovéniának ebből még akkor sem lenne túl nagy haszna, ha Budapest ezt Ausztriával együtt tenné meg. Nyugat-Európában ugyanis még senki sem gondol komolyan Jugoszlávia szétesésére.12 (Különös, hogy ennek a találkozónak a magyar sajtóban egyáltalán nem volt visszhangja). De nem csupán a kormányzat volt bizonytalan, az ellenzéki liberális értelmiségiek körében sem volt teljes az egyetértés Amíg a politizáló értelmiség több tagja élesen elítélte a horvátországi fegyverexportot és a kormányzat magatartását, addig a liberális értelmiség egyik nagy tekintélynek örvendő tagja arra hívta fel társai figyelmét, hogy „az oszthatatlan államérdek retorikája mögött a kommunista restaurálás vagy helyesebben konzerválás erői állnak, míg a horvát-szlovén oldal a születőiéiben lévő demokráciával is azonosítható.''13 Ez az időszak egyébként már biztonságpolitikai szempontból is komoly feladatokat rótt a magyar kormányzatra. 1991 januárjában már számos jel utalt arra, hogy Jugoszláviában esetleg fegyveres összecsapások törhetnek ki - a horvátországi szerbek 1990 augusztusában fellázadtak a zágrábi kormányzat ellen, a horvátok és szerbek közötti viszony egyre feszültebbé vált; a konföderációs javaslat bukása után Horvátország és Szlovénia fegyverkezni kezdett; a jugoszláv elnökség rendeletet adott ki arról, hogy az úgynevezett paramilitáris egységeket le kell fegyverezni; a horvát és a szlovén politikusok közölték, hogy ennek a rendeletnek nem tesznek eleget stb. - ezért magyar részről 1991. január 25-én bejelentették, hogy megerősítik a magyar-jugoszláv határ- szakaszt. Később ennek ellenére azt állították, eddig semmilyen rendkívüli intézkedést nem vezettek be, de felkészültek arra, hogy szükség esetén rövid idő alatt számottevően megerősíthessék a magyar-jugoszláv határszakaszt.14 A magyar kormányzat azonban ebben a légkörben is hajlandó volt fogadni Franjo Tudjman horvát köztársasági elnököt. A látogatás középpontjában a két országban élő kisebbségek helyzetének rendezése állt. Magyar részről elégedetten nyugtázták, hogy a Horvátországban garantálják az ottani magyar kisebbség jogait. „Viszonzásképpen Magyarország biztosítja, hogy a korábban egységes délszláv szervezet helyett ezután a Magyarországon élő szerbek, horvátok, szlovének létrehozzák külön-külön szövetségeiket."15 Ezt a lépést két szempontból lehet értékelni. Egyfelől megfelel, az önrendel2004. tavasz-nyár 7
