Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Győri Enikő azokkal kapcsolatos véleményüket. Az illetékes parlamenti testületek folyamatosan tartják a kapcsolatot a kormánynak a kérdésben kompetens tagjaival (tehát van konzultáció a törvényhozás és a végrehajtó hatalom között). 1995-ig a huszonöt parlamenti kamarából (Dániát és az Egyesült Királyságot is beleértve) csak hétben folytattak rendszeres scrutinyt. Ma már ebbe a kategóriába sorolható a német Bundestag, a francia, a finn, a svéd, a holland, és legújabban az ír parlament is. c) Végezetül az integrációs ügyekben kis befolyással rendelkező' parlamentek a kormány felett csak általános, s inkább ex-post ellenőrzést valósítanak meg, ad-hoc alapon; a politikai felelősség azonban itt is megvan. Az uniós jogszabály- és jogi aktustervezeteket nem vizsgálják meg rendszeresen, s csak nagy vonalakban foglalkoznak az unióbeli fejleményekkel. Ez a hozzáállás elsősorban a déli országok törvény- hozásaira jellemző. A luxemburgi, a portugál és a belga parlament még végez ugyan valamiféle scrutinyt, de közel sem teljes körűt; a kormányt azonban jobban ellenőrzik, különösen Spanyolországhoz, Olaszországhoz és Görögországhoz képest. Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb tagállam az unió fejlődése folytán folyamatosan tökéletesítette a parlamenti ellenőrzés modelljét. Az eredetileg minimális kompetenciával rendelkező törvényhozások közül néhány szigorúbb kontrollra tért át (például a francia és az ír törvényhozás). Ez azt jelenti, hogy egy ország besorolása valamely modelltípusba nem az idők végezetéig szól. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyik az ideális modell, nem lehet egyértelműen felelni. Mint láttuk, minden állam a saját hagyományainak és adott politikai helyzetének megfelelő eljárást alakított ki, amely számára az ideális modellt jelenti. Ez az „ideális" modell az idők folyamán módosulhatott, akár úgy is, hogy más országokban bevált módszereket átvettek, s igazították azokat a helyi adottságokhoz. így nem lehet azt kijelenteni, hogy mindenképp az erős ellenőrzés a legjobb és legcélravezetőbb, de néhány általános érvényű megállapítást azért lehet tenni a modellek különböző szempontok szerinti egybevetése alapján. A tagállami modellek összehasonlítása Jogszabályi háttér A tagállami alkotmányok mindegyike rendelkezik a szuverenitásnak nemzetközi szerződéssel, illetve nemzetközi szervezet javára történő korlátozásáról, alkotmányos hatáskörök átengedéséről vagy legalább nemzetközi kötelezettségek vállalásáról. Öt ország (Dánia, Egyesült Királyság, Görögország, Hollandia, Luxemburg) kivételével mindegyik alaptörvény nevesíti is a szövegben az Európai Uniót. A spanyol alkotmány csak áttételesen, az uniós állampolgárság kapcsán utal az EU-ra. Az Egyesült Királyság, írott alkotmány hiányában, az Európai Közösségekről szóló 68 Külügyi Szemle
