Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Nemzeti parlamentek az Európai Unióban törvény (European Communities Ad) révén próbálja meg összehangolni a parlamenti szuverenitást a közösségi jogrenddel (Ficsor 1997, 526). A törvényhozások integrációs szerepét a tagállamok nagyobbik felében, azaz nyolc országban (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Írország, Németország, Portugália, Svédország) rögzíti a legmagasabb rendű jogszabály, az alaptörvény. A többi államnál csak a nemzetközi szervezet javára történő szuverenitás-átruházás feltételeiről, esetleg az uniós tagságról esik szó az alkotmányban. Az alapítóknál - Luxemburgot leszámítva - minden országban, tehát a gyenge modellel bírókban is, bekerültek cikkek a törvényhozások Európa-politikai feladatairól a római szerződést megerősítő nemzeti törvénybe, a később belépőknél pedig e cikkeket a csatlakozási szerződést ratifikáló törvénybe vagy egy később meghozott törvénybe illesztették. Általában a házszabályok rendelkeznek a parlamentek integrációs testületéinek működéséről, bár ez alól Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Spanyolország és Svédország kivétel (ezen országokban a többi állandó vagy különbizottságra vonatkozó szabályok érvényesek az integrációs bizottságokra). A modellek többsége tehát komoly jogszabályi alapokon nyugszik. Ugyanakkor egy modell jogszabályokban rögzített ereje és tényleges ereje a gyakorlatban nincs mindig összhangban. A kormánynak hagyományosan a legtöbb fejfájást okozó dán rendszer jogi alapja igen gyenge (a csatlakozást megerősítő törvény és a Piaci Bizottság felállításáról rendelkező törvény rövid utalását leszámítva nincs is), mégis a dán Európai Ügyek Bizottsága hetente kiad kötelező érvényű állásfoglalásokat. A papíron jóval erősebb német vagy különösen a szankcionálási lehetőséggel rendelkező osztrák ellenőrzés a valóságban nem ilyen hatékony. A rendkívül erős jogi garanciák ellenére az osztrák Főbizottság ritkán ülésezik, scrutinyt alig végez, s csak csekély számú állás- foglalást tesz közzé. Egy modell nem erősebb és hatékonyabb attól, hogy magas rangú jogszabály szól róla; alacsonyabb rendű norma révén is működhet a parlamenti eljárás kitűnően. Míg Franciaországban az alkotmány garantálja a törvényhozás jogát a tájékozódáshoz, addig az Egyesült Királyságban egy parlamenti határozat, Dániában pedig mindössze egy bizottsági jelentés révén sokkal erősebb kontroll működik a kormány integrációs politikája felett. Mindezek ellenére a kisebb parlamenti hagyományokkal rendelkező országokban igenis fontos lehet, s a kontroll hatékonyságát növeli, ha a törvényhozásnak van jogi alapja arra, hogy beleszóljon az integrációs ügyekbe. A viszonylag gyenge modellt meghonosító, s a nemzeti színtéren sem túl erős portugál parlament például a többi mediterrán országhoz képest rendszeres ellenőrzés alatt tudja tartani kormányát integrációs ügyekben, hisz az alkotmánytól a házszabályig többféle rangú jogszabály feljogosítja arra. Az uniós alapító szerződések módosításakor vagy új szerződések létrehozásakor a törvényhozásoknak a drasztikus igen vagy nem kimondására van csak lehetőségük (1. az EU-szerződés 48. cikkét), hacsak korábbi vizsgálódásaik során nem érintették a végül kész tényként eléjük tárt kérdéseket. Ez persze attól függ, hogy milyen tájékozódási jo2004. tavasz-nyár 69
