Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Győri Enikő 3. Az uniós jogszabályok átültetése a nemzeti jogrendbe vagy felhatalmazás-adás a kormány részére az irányelvek rendeleti úton történő' átvételére. 4. A kormány integrációs politikájának, tanácsbeli fellépésének figyelemmel kísérése, hisz enélkiil a törvényhozás folyamatosan „fait accompli” helyzetbe kerül. 5. Amennyiben a 2004 októberében szentesített EU Alkotmány a tagállami ratifikációk, népszavazások után hatályba lép, akkor a nemzeti parlamentek a jövőben azt is vizsgálják majd, hogy a készülő uniós jogszabályok tiszteletben tartják-e a szubszidiaritás elvét. A felsorolásból kiderül, egyrészt vannak külső, az unió alapító szerződéseiből adódó kötelezettségei a törvényhozásoknak (ilyenek a második és a harmadik pontban megjelölt feladatok, melyeket muszáj ellátniuk), másrészt vannak teljesen a parlamentek akaratától függő, szabadon választható tevékenységek (az első, a negyedik és az ötödik feladat). Egyetlen törvényhozásnak sem uniós kötelessége ugyanis, hogy helyet adjon az EU-val kapcsolatos vitáknak, illetve hogy ellenőrizze a kormány integrációs politikáját. Az, hogy a parlamentek mégis vállalkoznak erre, az belső, alkotmányos helyzetükből, az ország hatalmi egyensúlyában betöltött szerepükből ered. A törvény- hozások mindenütt a demokratikus kontroll megvalósítói, s furcsa lenne, ha egy terület, az Európa-politika mentesülne ez alól. A kontroll egyik döntő eleme annak alkotmányos biztosítása, hogy a parlament információhoz és befolyáshoz jusson, a másik pedig, hogy a törvényhozás számára átlátható legyen az uniós döntéshozatal kormányzati előkészítése. A kormány integrációs tevékenységének ellenőrzése - ahogy a belpolitikában - két úton történhet. A végrehajtó hatalom ugyanis politikai és jogi értelemben egyaránt felelős a törvényhozásnak. A kontroll ennek megfelelően lehet politikai és jogi. A politikai ellenőrzés általános eszköztárába tartozik az interpelláció és kérdés, a parlamenti határozat, a vizsgálóbizottság felállítása, a vitanap, a petíció, a bizalmatlansági indítvány benyújtása, a kormánytagok jelenlétének megkövetelése. Tagállamonként változik, hogy ezek közül melyikkel és milyen módon élhet a parlament. Minden törvényhozás, amennyiben szükségesnek tartja, felhasználhatja ezeket a kormány ellenőrzésére európai integrációs kérdésekben is. Jogi ellenőrzésre EU-ügyekben azonban csak akkor van mód, ha ezt valamilyen jogszabály - az alkotmány vagy egy törvény - kifejezetten kimondja, és azt szankcionálja is. Meg kell jegyezni, hogy a szakértők között sincs egyetértés, pontosan hol húzódik a választóvonal a jogi és a politikai felelősség között. Emiatt érdemesebb inkább azt megvizsgálni, az ellenőrzésnek milyen eszközei és garanciái léteznek az egyes tagállamokban. Az Európai Unió által igen különböző alkotmányos berendezkedésű, politikai kultúrájú és eltérő hagyományokkal rendelkező államok vállaltak egymással politikai és gazdasági közösséget. A parlamenteket lehet kategorizálni aszerint, hogy mennyire 66 Külügyi Szemle
