Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Nemzeti parlamentek az Európai Unióban tásba vonult (1. alacsony részvétel az európai parlamenti választásokon) vagy tiltakozó polgárok „kezelésére" egyrészt a szubszidiaritás elvének kidolgozásával válaszolt az Európai Unió, tehát hogy a döntéseket igyekeznek a lehető' legalacsonyabb szinten meghozni, másrészt a nemzeti parlamentekkel próbáltak kezdeni valamit. Minden EU- tagállamban napirendre került, hogyan lehetne jobban bevonni a törvényhozásokat az integrációs ügyek menetébe, hogyan lehetne kiszélesíteni a hagyományos, kötelező feladatok (nemzetközi szerződések, így a közösség és az unió alapító okmányainak ratifikálása, a közösségi jog átültetése a nemzeti jogba) ellátásán tülra illetékességüket, miként ellenőrizhetnék hatékonyabban saját kormányuk Európa-politikáját. A nemzeti parlamentek szerepének megőrzése, eljelentéktelenedésének megakadályozása érdekében a törvényhozásoknak ellenőrizniük kell a végrehajtó hatalom integrációs tevékenységét. Ezt a maastrichti, az amszterdami és a nizzai szerződés is elismerte, és a Konvent is behatóan foglalkozott vele. Mindezek eredményeképp az unió közelmúltban elfogadott Alkotmánya is szól róla.8 A 2004-ben csatlakozott országokban, így Magyarországon sem kerülhetik meg a politika döntéshozói annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy ki integrálódik, illetve, hogy mitől lesz az integráció legitim. A demokratikus elszámoltathatóság problematikája új oldalról jelentkezik az EU-ba való belépéskor, s egy fiatal demokráciában, a függetlenségét csak a közelmúltban visszanyert országban különösen a figyelem középpontjába kerül, ha a nemzeti jogszabályok egy része a csatlakozás percétől kezdve a határokon túl születik meg. A szuverenitás egy részének átadására nem vállalkozhatnak felelős politikusok anélkül, hogy meghatároznák, hogyan tartja meg befolyását a jogalkotás fölött a magyar törvényhozás. Ez pedig egyetlen új tagállam számára sem könnyű feladat, hisz az unióban (legalábbis az első, a közösségi pillér vonatkozásában) egy szupranacionális jogrenddel9 kell szembesülni. A tagállami törvényhozások szerepe és a létező modellek csoportosítása A csatlakozás után a tagállami törvényhozások szerepe a következőkben foglalható össze: 1. Egy ország EU tagságának általános legitimációja, a polgárok véleményének megjelenítése, így az állam által az unióban elérendő célok rögzítése. Politikai vitafórumként működés, hogy helyet adjon a tagállamként való működéssel kapcsolatos polémiáknak, az integrációval kapcsolatos kezdeményezéseknek. 2. Az unió alapító szerződései által megkövetelt döntések meghozatala, például a szerződésmódosításoknak, az új tagok felvételének jóváhagyása, határozathozatal az unió saját forrásairól, a közösség és a tagállamok által kötött „vegyes" nemzetközi szerződések megerősítése. 2004. tavasz-nyár 65
