Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról nyemhez. Később azonban meggyőződött annak megalapozottságáról, és bizonyosan jelentet­te Budapestnek. Abban a munkában, amelyet Jugoszláviának és Romániának Magyarországhoz történő kö­zeledése érdekében fejtünk ki, figyelembe kell venni a lényegi különbséget, amely a Belgrádot és a Bukarestet irányító két gárda között áll fenn. A Száva és a Duna kereszteződésében olya­nok vannak, akik - még ha bizonyos fenntartásokkal is - készek akár súlyos felelősséget is fel­vállalni a közvéleménnyel szemben. Emlékezni kell arra, hogy az elmúlt 18 évben négy jugo­szláv kormány vette a bátorságot arra, hogy négy fontos egyezményt kössön velünk: Rapalló- ban, Santa Mergheritában, Rómában és Belgrádban. Itt, a Domrovica nevű patakocska partján nem látok ilyen keménykötésű legényeket. Itt a kormányok, olykor gyengeségük, máskor ra­vaszságuk miatt, először felhergelik a közvélemény szenvedélyét, majd később nem tudják, ho­gyan csillapítsák le azt. Mindezzel számot kell vetni annak a nemzetközi programnak a meg­valósításakor, amelyet Excellenciád a budapesti követségnek április 21-én megküldött utasítá­sában fejtett ki. Amint ezt már április 7-ei jelentésemben megírtam, a belgrádi konferencia lefékezte a kisantant három országának önálló akcióit. Belgrád elkötelezettsége talán ma még friss, de néhány héten belül csökkenni fog. De még ha tevékenységünk aktivizálódni fog is, figyelembe kell venni ennek a népnek az eredendő gyengeségét, és nem kérni tőle „saját magánál nagyobb dolgokat". Engedtessék meg nekem, hogy javasoljam: elsősorban Belgrádra támaszkodjunk, oly mó­don, hogy onnan érkezzen az itteni urak számára ösztönzés és támogatás. Hasznos lenne, ha az itteni jugoszláv kollégám utasítást kapna arra, hogy tartson nagyon szoros kapcsolatot követ­ségünkkel. A jelenlegi követ, Kasszidolak úr, aki egy széles látókörű ember, éppen elhagyni ké­szül Bukarestet, hogy Londonba menjen. Az általam szorgalmazott utasításokat az utódjának kellene megkapnia. Szükségesnek tartom még azt is megírni, hogy a római román követ, Lugosianu úr, sógora az ismert Stelian Popescu úrnak, az Universul főszerkesztőjének, Titulesu szóvivőjének és az Antirevíziós Liga elnökének. Titulescu ennek a Ligának minden évben hárommillió lejt fizetett, amelyet a Lugosianu-Stelian Popescu család a tartozásokkal együtt szeretne megkapni, ha Ti­tulescu visszatér a hatalomba. Tehát családi érdekek is fennállnak, amelyek szembehelyezik ezt a családot az Excellenciád által meghirdetett politikával. A megrekedésnek és a pangásnak ebben az állapotában kicsit korainak tűnik az, hogy a jö­vőbeli eljárásról beszéljünk. Mégis emlékeztetni szeretnék arra, hogy az olasz-jugoszláv megál­lapodás alkalmával nagyon jó szolgálatot tett az, hogy jugoszláv részről a latere Rómába küld­ték egy nagyon ügyes és határozott emberüket. A románok között is lehet találni egy olyan al­kalmas és felkészült embert, mint amilyen Szubotics. A románok, a jugoszlávok és a magyarok közötti kapcsolatfelvétel elérhetőbb és hatékonyabb lenne, ha Rómában történne, az olasz kor­mány közvetlen befolyása alatt. Ez egy olyan megoldás, amely már eredményes volt, tehát az lehet a jövőben is. DDL 8. s. VI. k. 552. dók. 704-707. o. 2004. ősz-tél 263

Next

/
Oldalképek
Tartalom