Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Réti György gyarok erősebb és becsületesebb mentalitásából. így a két népcsoport megérti, sőt még szereti is egymást. Földműves az egyik is és a másik is, de nem próbálják elvenni földjeiket egymástól. Ka­tolikus az egyik is és a másik is, és nincsenek vallási harcok közöttük. Nincsenek gazdasági vagy társadalmi feszültségek sem. A városok, ahol az ilyesféle ellentétek a legkönnyebben létrejönnek és kiéleződnek - azok vagy németek (szászok) vagy zsidók. Amíg a központi hatalom kevéssé éreztette jelenlétét a falvakban és védnökségét a kulturá­lis és a vallási alapítványok felett Erdélyben, a háború után is fennmaradt az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának viszonylagos békéje és nyugodt együttélése. Az állami hivatalok meg­szervezésével és fejlesztésével a központi kormány mindenütt jelenlévővé és aktívvá kezdett válni, és a magyar kisebbség ettől az időszaktól kezdte elszenvedni az első csapásokat. Távol állunk attól a kemény bánásmódtól, amelyet a magyarok a jugoszláv Bánságban vagy Bácská­ban voltak kénytelenek elszenvedni vagy a prágai kormány ravasz közigazgatási nyomásától Csehszlovákia magyarlakta területein. De most már Románia azon részein is jobban érződik a nyomás, ahol korábban kedvezőbb volt az elbánás. Véleményem szerint ez a kérdés inkább a jövő kérdése, semmint a jelené, mivel a kisebbsé­gekkel való bánásmód megkeményedése, amelynek tanúi vagyunk, valószínűleg növekedni fog, hacsak a két ország kapcsolataiban nem következik be a kívánatos gyökeres fordulat. Súlyos hiba lenne azonban, amint ezt már február 12-ei táviratomban kifejtettem, ha ama számos nemzetközi jellegű nehézség mellé, amelyek akadályozzák a Bukarest és Budapest kö­zötti közeledést, magyar részről előfeltételként szabnák a kisebbségi kérdést. Egyetlen román kormánynak sem lenne bátorsága, hatalma, sőt - az igazat szólva - lehetősége sem arra, hogy visszalépjen. Egy kormányt, amely megpróbálna olyan hangvételű egyezményt kötni Buda­pesttel, amely eltérne a jelenlegi irányvonaltól, azonnal megdöntenék. A két ország közötti eset­leges közeledésnek a tisztán politikai kérdések megoldásával kell megkezdődnie, azaz a jog- egyenlőséggel, a megnemtámadási egyezménnyel, a politikai, gazdasági és kulturális együtt­működéssel a Róma-Belgrád-Budapest-Bukarest négyszög keretein belül. Csak a politikai kap­csolatok kitisztulása után és egy általános érvényű nemzetközi együttműködés keretei között lehetne olyan román kormányt találni, amely véget vetne a magyar kisebbségre nehezedő nyo­másnak. Valószínűleg ez azzal kezdődne, hogy az új politikai légkörben a vidéki hatalmi szer­vezetek megszűnnének szorgalmasan elkövetni azokat a visszaéléseket, amelyeket a központi szervek jelenleg csaknem mindig támogatnak vagy - ami ezzel egyenlő - nem fojtanak el. A ki­sebbségekkel való bánásmódban nem annyira a múlthoz való visszatérésről van szó, mint in­kább a helyzet kiéleződésének megállításáról. Ez az én véleményem, amelyet hosszan magyaráztam magyar kollégámnak, amikor még a belgrádi konferencia előtt a román kormány foglalkozott a Budapesthez való közeledés gondo­latával. O eleinte határozottan elutasító álláspontra helyezkedett, majd később kezdte értékelni ezt. Neki, a budapesti kormány képviselőjének nehéz volt elfogadni azt, hogy a két ország kö­zötti közeledés anélkül is bekövetkezhet, hogy már az első kapcsolatfelvételnél a kisebbségek­kel való bánásmódról kezdjenek beszélni. Ezért nem csatlakozott teljes mértékben vélemé­262 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom