Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról
Réti György gyarok erősebb és becsületesebb mentalitásából. így a két népcsoport megérti, sőt még szereti is egymást. Földműves az egyik is és a másik is, de nem próbálják elvenni földjeiket egymástól. Katolikus az egyik is és a másik is, és nincsenek vallási harcok közöttük. Nincsenek gazdasági vagy társadalmi feszültségek sem. A városok, ahol az ilyesféle ellentétek a legkönnyebben létrejönnek és kiéleződnek - azok vagy németek (szászok) vagy zsidók. Amíg a központi hatalom kevéssé éreztette jelenlétét a falvakban és védnökségét a kulturális és a vallási alapítványok felett Erdélyben, a háború után is fennmaradt az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának viszonylagos békéje és nyugodt együttélése. Az állami hivatalok megszervezésével és fejlesztésével a központi kormány mindenütt jelenlévővé és aktívvá kezdett válni, és a magyar kisebbség ettől az időszaktól kezdte elszenvedni az első csapásokat. Távol állunk attól a kemény bánásmódtól, amelyet a magyarok a jugoszláv Bánságban vagy Bácskában voltak kénytelenek elszenvedni vagy a prágai kormány ravasz közigazgatási nyomásától Csehszlovákia magyarlakta területein. De most már Románia azon részein is jobban érződik a nyomás, ahol korábban kedvezőbb volt az elbánás. Véleményem szerint ez a kérdés inkább a jövő kérdése, semmint a jelené, mivel a kisebbségekkel való bánásmód megkeményedése, amelynek tanúi vagyunk, valószínűleg növekedni fog, hacsak a két ország kapcsolataiban nem következik be a kívánatos gyökeres fordulat. Súlyos hiba lenne azonban, amint ezt már február 12-ei táviratomban kifejtettem, ha ama számos nemzetközi jellegű nehézség mellé, amelyek akadályozzák a Bukarest és Budapest közötti közeledést, magyar részről előfeltételként szabnák a kisebbségi kérdést. Egyetlen román kormánynak sem lenne bátorsága, hatalma, sőt - az igazat szólva - lehetősége sem arra, hogy visszalépjen. Egy kormányt, amely megpróbálna olyan hangvételű egyezményt kötni Budapesttel, amely eltérne a jelenlegi irányvonaltól, azonnal megdöntenék. A két ország közötti esetleges közeledésnek a tisztán politikai kérdések megoldásával kell megkezdődnie, azaz a jog- egyenlőséggel, a megnemtámadási egyezménnyel, a politikai, gazdasági és kulturális együttműködéssel a Róma-Belgrád-Budapest-Bukarest négyszög keretein belül. Csak a politikai kapcsolatok kitisztulása után és egy általános érvényű nemzetközi együttműködés keretei között lehetne olyan román kormányt találni, amely véget vetne a magyar kisebbségre nehezedő nyomásnak. Valószínűleg ez azzal kezdődne, hogy az új politikai légkörben a vidéki hatalmi szervezetek megszűnnének szorgalmasan elkövetni azokat a visszaéléseket, amelyeket a központi szervek jelenleg csaknem mindig támogatnak vagy - ami ezzel egyenlő - nem fojtanak el. A kisebbségekkel való bánásmódban nem annyira a múlthoz való visszatérésről van szó, mint inkább a helyzet kiéleződésének megállításáról. Ez az én véleményem, amelyet hosszan magyaráztam magyar kollégámnak, amikor még a belgrádi konferencia előtt a román kormány foglalkozott a Budapesthez való közeledés gondolatával. O eleinte határozottan elutasító álláspontra helyezkedett, majd később kezdte értékelni ezt. Neki, a budapesti kormány képviselőjének nehéz volt elfogadni azt, hogy a két ország közötti közeledés anélkül is bekövetkezhet, hogy már az első kapcsolatfelvételnél a kisebbségekkel való bánásmódról kezdjenek beszélni. Ezért nem csatlakozott teljes mértékben vélemé262 Külügyi Szemle