Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában Bár a régió problémáinak nagyságához képest gazdasági szinten inkább szimbolikus az eredmény31, a politikai kapcsolatokban azonban sikerült valóban fontos eredményeket elérni. Megnyílt a párbeszéd és együttműködés új fóruma Latin-Ameriká- val, egy olyan térséggel, ami problémáiról és feszültségeiről volt ismert, és az EK önálló álláspontot alakított ki egy olyan térséggel kapcsolatban, amelyet az USA lényegében sajátjának tekintett. Bizonyos szinten, az elért siker az USA-nak is köszönhető. Amikor a tagországok eldöntötték, hogy megtartják a találkozót, alacsony szintű részvételben gondolkoztak. Az USA nyomása azonban, hogy ne tartsák meg a találkozót, az ellentétes hatást váltotta ki. A tíz ország, valamint Spanyolország és Portugália külügyminiszterei személyesen vettek részt a találkozón, ami növelte a találkozó súlyát (Estrella [1988] 74. o.). Közben új politikai szereplő jelent meg, a Rio Csoport,32 amellyel együtt igyekezett az EK rugalmasabb és operatívabb módon választ adni a régió problémáira, a külső adósság kérdésétől kezdve egészen a demokratizálódási folyamatig. A régiók közötti párbeszédnek ez az új fóruma különbözött a San José-i folyamattól informális jellegében és abban, hogy az a nyolcak csoportja és a 12 EK-tagállam között, az EK beleszólása nélkül történik. Az EK-12-ek külügyminisztereinek és a Rio Csoport kormányfőinek első találkozójával (New York, 1987. 09. 23.) a párbeszéd új iránya nyílt meg. Spanyolország az első pillanattól kezdve e kapcsolatok intenzitásának növelése mellett volt.33 A granadai találkozó34 a spanyol elnökség alatt az informális párbeszédfórum végleges konszolidációját eredményezte. Spanyolországnak speciális érdeke fűződött a sikerhez. A találkozón valódi párbeszéd kezdődött meg a kulcstémákban (például a nemzetközi pénzügyi helyzet, a demokrácia Latin-Amerikában és az Európa-Latin-Amerika közötti kapcsolatok közös vizsgálata), s sikerült lényegi előrelépést tenni a párbeszéd területén, nagyobb közeledést elérni a nézőpontokban, s megállapodni évi két találkozóban. Ez volt az első alkalom, hogy különleges hangsúlyt kapott a külső adósság kérdése és hatása a gazdasági és demokratikus fejlődés folyamatában. A találkozón részt vett Delors és Matutes biztos is. Spanyolország ezzel próbálta előkészíteni a talajt egy közös európai állásponthoz az 1989. június 26-27-i madridi ET-n. Granadában körvonalazódott az a három fő tengely, amely a két régió közötti kapcsolatokat mozgatja - a demokrácia, a fejlődés és az adósság. Ez kezdettől fogva megfelelt a spanyol stratégiának. Spanyolország a közösségi kereten belül több kezdeményezéssel is előállt, amelyeket a spanyol elnökség során megerősített a latin-amerikai országok kedvezőbb elbánása érdekében. Ezek közül kiemelendő az Európai Parlament (EP) javaslatainak támogatása, miszerint a nem társult országok támogatásának elosztása35 kiegyenlítettebb legyen. Ez a spanyol elnökség alatt a Jelentés az EGK ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokkal folytatott fejlesztési együttműködésének 13 évéről című dokumentumban36 (SEC [1989]) öntött formát, ami spanyol kérésre készült. 2004. ősz-tél 245
