Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Drexler András A kritikák ellenére az „új irányelvek" politikai jelentősége nagy volt, s mérföldkőnek számított a közösség Latin-Amerika-politikájában. Új, egyenlő és természetes társak kapcsolatának alapját jelentette, megszilárdította a közös értékeket, célokat és érdekeket, felismerte a változás szükségességét, valamint új lehetőségeket biztosított. A dokumentum nem tükrözte hűen a spanyol álláspontot, mert azt nem lehetett teljes mértékben átvinni. Konszenzust jelentett, az EK-12-ek legkisebb közös nevezőjét. Ezért is érthető, hogy a spanyol külügyminiszter, Fernández szerint a dokumentum nem teljesen kielégítő Spanyolország számára, de megvan az az értéke, hogy első lépés.27 Spanyolország külpolitikai tevékenysége kapcsán érdemes megvizsgálni az EK és Közép-Amerika közötti kapcsolatokat, amelyeket a San José-i találkozók, illetve az EK-12-eknek a Rio Csoporttal való informális találkozói domináltak.28 Közép-Amerika volt az a terület, ahol a spanyol kezdeményezések kedvező eredményekkel jártak (Galinsoga [1989] 117-163. o.), konkrétan a San José-i találkozók fejlesztéséhez és intézményesítéséhez nyújtott támogatáson keresztül, valamint az EK és a közép-amerikai országok közötti 1985-ös együttműködési megállapodás29 keretében a Közép-Amerika újjáépítésére szolgáló azonnali cselekvési terv életre hívásával (CE [1985]). Közép- Amerika a legjobb példája Spanyolország EK-n keresztüli latin-amerikai cselekvési lehetőségeinek. Természetesen az EK-nak is voltak érdekei a térségben, amiért a közép-amerikai országokat támogatta. Ilyen volt a béke és a stabilitás megőrzése, a nyugati értékek biztosítása és az EK önállóságának megőrzése nemzetközi szinten. Az EK önállósága Közép- Amerikában azonban relatív, mivel az USA-nak is van bizonyos közvetítő szerepe a térségben az úgynevezett „atlanti háromszög" (Latin-Amerika, Európa, USA) keretén belül. Ebből következik, hogy az EK Közép-Amerikában bizonyos határok között mozog. Egyrészt a tagállamok között felfogásbeli különbség volt arról, hogy miként kellene a közép-amerikai válság kapcsán viselkedni, másrészt pedig sem az EK, sem a tagállamok nem voltak hajlandók az USA-val fenntartott különleges kapcsolatukat a latinamerikai kapcsolataik és politikájuk miatt veszélyeztetni. (Grabendorff/Roett [1984]). Az egymást követő San José-i konferenciák mindig a béke és a régió integrációs folyamatában elért eredményekkel kapcsolatosak, ami bizonyítja az európai tevékenység értelmét. Bár a San José-i folyamat beindítása a spanyol csatlakozás előtt történt, Spanyol- ország mint tagjelölt ország s konkrétan a kormányfő, González, az első perctől kezdve fontos szerepet játszott az együttműködés és párbeszéd e fórumának beindításában.30 Mint ahogy Mórán spanyol külügyminiszter a San José-i találkozón kifejtette: „Ma első alkalommal láthatjuk, hogy közeledik egymáshoz a spanyol külpolitika két központi tengelye. Nemcsak hogy nincs ellentmondás az európai és latin-amerikai hivatásunk között, hanem lehetséges, hogy Spanyolország alapvetően hozzájáruljon ezen új párbeszédhez, amelynek Spanyolország mindig s nemcsak Európában, hanem Latin-Ameri- kában is védelmére kelt" (Revista de Estudios Internacionales [1985] 514. o.). 244 Külügyi Szemle
