Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Drexler András Nem könnyű meghatározni az EK-n belüli spanyol Latin-Amerika-kezdeménye- zéseket. A hídszerep sajátosságára utalva talán közelebb áll a valósághoz, ha a kezdeményezéseket állandó élénkítő' lendületnek nevezzük, amely az EK-n belül bizonyos Latin-Amerika-érzékenységet kívánt előmozdítani, illetve a kapcsolatokat fejleszteni. A kezdeményezések ritkán érték el céljukat és több latin-amerikai országban értékelésük sem volt mindig pozitív. Mindenesetre egyes spanyol közösségi képviselők már et idő tájt is értékes kapcsolatokat alakítottak ki Latin-Amerika és az EK között (Fazio [2001]). A hagyományos spanyol-latin-amerikai kapcsolatok intézményesítését elősegítő elv két területen is eredménnyel járt: barátsági és együttműködési megállapodásokat írtak alá a spanyol gazdaság eufóriájában azzal a céllal, hogy állandó és stabil jogi keretet hozzanak létre a befektetésekhez, valamint a tudományos, technikai és kulturális együttműködési programok fejlesztéséhez. Továbbá spanyol, portugál és ibér-amerikai állam- és kormányfői csúcstalálkozókat (ibér-amerikai csúcsokat) is tartottak.18 Az EK-tagság a spanyol gazdaság nemzetköziesedését is jelentette. Ez azonban a spanyol vállalatok számára nagy kihívást jelentett, mivel azok közepes méretűek és alacsony versenyképességűek voltak, s olyan ágazatokra specializálódtak, amelyek erős konkurenciával rendelkeztek a fejlődő országokban. Ezért a nemzetköziesedés spanyol stratégiájának nagyon specifikus vállalatokon kellett alapulnia, elsődlegesen a szolgáltatások19 és a távközlés területén (Boix [1996] 199. o.). Spanyolország számára az EK-csatlakozás óriási változásokat hozott. Nemcsak belső modernizációt, gazdasági liberalizációt, kereskedelmi harmonizációt és külföldi tőkét biztosított, hanem a külkapcsolatokban is megnyitotta az utat a multilateralizmus felé. A változások20 új lehetőségeket jelentettek, de nem voltak képesek azonnal és mélyrehatóan módosítani a spanyol nemzetközi jelenlétet. Sőt ellenkezőleg, az export, a külföldi tőkeberuházások és a spanyol tulajdonban lévő multinacionális vállalatok vonatkozásában Spanyolország továbbra is deficites maradt. Ez azonban részben méretének21 is volt köszönhető (Salmon [1994] 127. o.). Latin-Amerika a spanyol befektetések privilegizált célterülete lett. A széles körű aktivitásnak köszönhetően egyes spanyol vállalatok igazi multinacionális vállalatokká váltak.22 Az EK-tagság a kiilkapcsolatokban is változást hozott, Spanyolországnak át kellett vennie az EK más régiókkal kötött szerződéseit23 is. így Latin-Amerika a közösségi szerződésekben meghatározott kedvezményezettek perifériájára került, és ez természetesen hatással volt a kereskedelmi kapcsolatokra is. Spanyolország integrációs politikájának eredményeként növelni tudta az EK/EU-n belüli szerepét. Az egymást követő spanyol kormányok a közösségi irányt támogatták, beleértve a közös kül- és biztonságpolitikát is. A viszonylagosan késői belépés miatt azonban Spanyolországnak világosan meg kellett határoznia nemzeti érdekeit a közösségi modellen belül, ami pedig néha a kormányköziség irányát erősítette. 23S Külügyi Szemle
