Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában Az elmúlt évtized európai fejló'dése (a Szovjetunió megszűnése, új független államok létrejötte) nem kedvezett Latin-Amerikának, a politikai érdekló'dés Kelet-Európa irányába tolódott el. Emellett az 1995-ös bővítés új tagállamai sem voltak különösen érzékenyek Latin-Amerika iráyában. A berlini fal leomlása után a spanyol külpolitikában megjelent a periféria szindróma. „Az 1989-es változások irányváltást hoztak a spanyol diplomáciában. Spanyolország egyrészt saját teret keresett az európai együttműködési politikában, másrészt világosan megfogalmazta saját prioritásait (Mediterráneum, Latin-Amerika), eltérve az európai együttműködési politika irányától (Kelet-Európa). A spanyol diplomáciát két dolog motiválta s motiválja: a nagyobb nemzetközi (középhatalmi) státus megszerzése és az a percepció, hogy az új Európán belül perifériává vált" (Fazio [2001] 67. o.). Ez az elképzelés abból a feltételezésből eredt, miszerint a 2004-es, illetve az azt követő EU- bővítéssel Spanyolország súlya csökken a tanácson belül. Mivel Latin-Amerika a spanyol külpolitika presztízsterülete, ezért Madrid nem európaizálta Latin-Amerika-agendáját, hanem megpróbált fenntartani egy cselekvési sávot, amely lehetővé tette az EK/EU-n belüli tárgyalási kapacitásainak maximalizálását. Az Aznar-kormány idején (1996-2004) irányváltás történt. A González miniszterelnöksége alatti spanyol külpolitika, amely Spanyolország világban betöltött szerepének növelésére törekedett, átalakult Európára összpontosító politikára, s csak másodvonalban szerepelt Latin-Amerika és az arab világ. A monetáris konvergencia problémája miatt fontosabb lett a belső gondok kezelése, mint a nemzetközieké (Alcover [1998]). Ez hangsúlyváltás volt. Az addigi közösségen belüli és közösségen kívüli kiegyensúlyozott tematika helyett Spanyolország nagyobb jelentőséget tulajdonított az integráció folyamatának és belső problémáinak. Az orientációváltás eredménye lett, hogy az Aznar-kormány külpolitikai prioritásainak első helyére Európa került, a másodikra pedig az Egyesült Államok. Latin-Amerika tekintetében a spanyol fél továbbra is hangsúlyozta a tagállamok felé a két régió közötti párbeszéd intenzívebbé tételének szükségességét. Emellett Spanyolországnak sikerült a latin-amerikai országokkal politikai és együttműködési mechanizmust kialakítania az ibér-amerikai csúcsok keretében, amely találkozók az utóbbi időszak legmagasabb szintű kapcsolattartásának számítanak Spanyolország és Latin-Amerika között. „Javasoljuk konszolidálni és fejleszteni e mechanizmust, illetve támogatni, hogy még nagyobb vetületet kapjon a világban" (Matutes [1996]). A spanyol EK-csatlakozás és hatása a latin-amerikai kapcsolatokra Minden korábbi bővítés, az új tagokon keresztül, új nemzetközi irányokat is biztosított az Európai Közösségnek. Spanyolország és Portugália csatlakozása sem lehetett ez alól 2004. ősz-tél 239
