Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában tölteni azt az űrt, amelyet Spanyolország európai dimenziójának megerősödése okozott. Máskor a „nyomás" politikájaként használták az EK-val és az USA-val szembeni spanyol tárgyalási pozíció megerősítése céljából. Egyben a kormány legitimációs politikáját is jelentette azzal, hogy az igényelt haladással igyekeztek elmosni azt a francóista örökséget, amely tagjainak jelentős részét jellemezte" (Del Arénái [1994] 120. o.). E korszakban a hangsúlyt a „hispánamerikai együttműködés"9 ötletének kidolgozására, valamint a spanyol demokratikus átmenettel kivívott presztízs kihasználására helyezték. A centrista kormányoknál politikai szinten egyértelműen kifejezésre jutott a latin-amerikai demokratikus értékek támogatása azokban az években, amikor egyes országokban még katonai rezsimek uralkodtak.10 Calvo rövid kormányzása (1981-1982) alatt a nemzeti politikai erők külpolitikai konszenzusa megtört a NATO-csatlakozás11 kapcsán kialakult diszkrepancia miatt. A hispánamerikai politika vezető szerepe veszített súlyából, nagyobb figyelmet kellett fordítani az atlanti problémákra, és a látogatások gyakorisága is csökkent. Ezt egész Latin-Amerikában úgy értékelték, hogy Spanyolország új európai érdekei a Latin- Amerikával való különleges kapcsolatokban kompromisszumokat hoznak. A spanyol kormányok megfogalmazásai a posztfrancóista Latin-Amerika-politika alapelveit vázolták fel: együttműködés, a történelmi kapcsolatok fontossága az amerikai kontinens felfedezésének ötszázadik évfordulójával kifejezve, a demokratikus értékek támogatása és Spanyolország kettős hivatása (Európa és La tin-Amerika). Ezeket az értékeket a későbbi kormányok sem változtatták meg, s ilyen értelemben e külpolitikai irány folyamatosságáról beszélhetünk. A demokrácia és a gazdaság konszolidációjának időszaka A González-kormány (1982-1996) a latin-amerikai kapcsolatok erősítését, az európai integráció után, második külpolitikai prioritásként kezelte. A spanyol Latin-Amerika-politika irányvonalai a centrista kormányok által képviselt folyamatosságon és konszolidáción alapultak. Az EK-belépést követően, az együttműködés kapcsán, sor került a külügyminisztérium átalakítására, amelynek keretében létrehozták az Ibér-amerikai és Nemzetközi Együttműködési Államtitkárságot (SECIPI).12 A demokratikus értékeket Latin-Amerikában konkrét kezdeményezésekkel segítették, mind bilaterális szin-ten,13 mind pedig az ENSZ égisze alatt.14 A kettős hivatás elvét nehéz volt továbbfejleszteni a politika és a gazdaság komplex világában, a spanyol EK-csatlakozás időszakában, annak ellenére, hogy Spanyolország mindig is hangsúlyozta az Európa és Latin-Amerika közötti hídszerepét. Nem egyszerűsítette a helyzetet, hogy Spanyolország csatlakozásakor néhány korlátozott kapcsolat1"1 kivételével az EK nem fordított különösebb figyelmet Latin-Ámerikára, valamint hogy létezett a francia hídszerep, amelynek célja az ACP16-országok (majdnem mind volt francia gyarmat Afrikában) kereskedelmi érdekeinek17 a közösségen belüli védelme volt. 2004. ősz-tél 237
