Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Tóth Gergely kérdésben, így kisebbségben maradtak a többi, kevésbé kompetens szervvel szemben.30 Az Oak Ridge-i nukleáris kutatóközpont 2001-ben megállapította, hogy gyakorlatilag lehetetlen a csöveket centrifugákban alkalmazni. Kiderült az is a csövekről, hogy pontosan megfelelnek az olasz tervezésű Medusa 81-es rakétasorozatvető-rendszer specifikációinak, és ez a jelentés eljutott mind az energiaügyi minisztériumba, mind a hírszerző szervekhez. A Powell által a BT-ben döntő érvként felhozott, a csöveket érintő anodizálásról fegyverszakértők azt állítják, hogy rakétáknál is lehet célja, mégpedig hogy megvédje az oxidációtól a szabadban, betöltve tárolt rakétákat. Arra az érvre pedig, hogy a később gyártott csövek egyre pontosabb kidolgozásúak, az hozták fel ellenérvként hogy az eredeti olasz Medusa 81 specifikációját is tíz alkalommal finomították a fegyver 1978-as rendszerbe helyezése óta. A csövek ügyének ilyen mértékű előtérbe kerülését a Washington Post újságírói egyébként csak egy „Joe"-ként emlegetett CIA-elemzőnek tulajdonítják, aki az illegális iraki importot felfedezte, és mivel ez hírszerző körökben őt híressé tette, így később mindent megtett, hogy nehogy kiderüljön, felfedezése nem is bír akkora jelentőséggel.31 Az ausztrál Stephen Meekin, aki fegyverzetellenőr volt Irakban, azt mondta, hogy az összes ellenőr, aki átnézte az alumíniumcsövekre vonatkozó dokumentációt, egyetértett abban, hogy azok tényleg rakétákhoz készültek. Meekin rámutatott arra is, hogy legalábbis furcsa, hogy a megszálló amerikai csapatok nem helyezték biztonságba a csöveket, pedig ha azok tényleg alkalmasak lennének urándúsításra, akkor ez elemi érdekük lett volna.32 Az amerikai hírszerzés által kiadott 2002. októberi Irak tömegpusztítófegyver-program- jai címet viselő dokumentum érint más kérdéseket is. Mielőtt ismertetném a problémákat, amelyeket ez a dokumentum felvet, először is érdemes tudni, hogyan készült. A rendszeresen frissített Nemzeti hírszerzési jelentés (National Intelligence Estimate - NIE) nyílt változatáról van szó, amely természetesen nem tárgyal minden következtetést, amelyet az eredeti, minősített változat tartalmaz. Mivel azóta a dokumentum újabb részletei is ismertté váltak, így megállapítható, hogy az első változatból körülbelül negyven olyan feltételes módot kifejező szó és szókapcsolat hiányzik, amely a minősített anyagban benne volt. A megmaradó, csak valószínűsítő kijelentések is legtöbbször úgy hangzottak el a kormányzat illetékeseinek szájából, mint tények.33 Még elgondolkodtatóbb, ha összevetjük ezt az októberi anyagot a korábbi NIE-k publikussá vált részével. Anélkül hogy lényegileg új információ került volna napvilágra, a dosszié sokkal sötétebb képet fest az Irak által jelentett veszélyről, mint a megelőző értékelések, ráadásul hiányzik belőle a korábban megszokott, a hírszerzéssel megbízott különböző intézmények gyakran eltérő véleményeinek ismertetése. Mindez, párosulva az anyag meglepően gyors összeállításával, felveti a politikai manipuláció lehetőségét.34 22 4 Külügyi Szemle
