Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton Az afrikai urán A szeptemberi brit jelentésben tűnt fel először, majd Bush elnöknek Az unió helyzetéről szóló beszédébe is bekerült afrikai uránról szóló állítás. Az alumíniumcsövek mellett ez volt a másik döntő érv amellett, hogy Irak nukleáris fegyver előállításán dolgozik, és ezért szükség van minél gyorsabb lefegyverzésére. Az állítást a titkosszolgálatok által megszerzett (egész pontosan az állítólagos ügylet egyik közvetítőjétől megvásárolt) dokumentumokra alapozták. Ezzel együtt az egész történet már a kezdetektől fogva gyenge lábakon állt, és az IAEA jelentése később mindinkább aláásta hitelességét, bebizonyítva, hogy a dokumentumok, amelyeken alapul, hamisak. Nem ez azonban a fő probléma: ami igazán elgondolkodtató, hogy az amerikai hírszerzés már 2002-ben elküldött egy nyugalmazott diplomatát, Joseph C. Wilson nagykövetet35 Nigerbe, hogy derítse ki, mi áll az információk hátterében. Dick Cheney alelnök kabinetfőnöke, Lewis „Scooter" Libby azt állította a Time magazinnak, hogy maga Cheney tette fel a kérdést az uránimporttal kapcsolatban a CIA- nak. Wilson a CNN-nek 2003. július 7-én ugyanezt állította, vagyis hogy a CIA azt mondta neki, a felkérés az alelnök hivatalától érkezett. Ezzel szemben George Tenet, a CIA igazgatója július 11-én azt állította, hogy a CIA szakértői saját maguk kérték fel Wilsont, hogy vizsgálja ki az ügyet, és azután, hogy megtette, nem is továbbították a jelentést egyetlen magas rangú vezetőnek sem, mindössze a többi titkosszolgálatnak adták tovább 2002. március 9-én.36 Hasonlóan nyilatkozott Cheney alelnök is, amikor tagadta, hogy látta volna Wilson nigeri jelentését.37 Wilson nagykövet nem csak beszélt róla, részletesen le is írta, hogy Niameyben, Niger fővárosában több tucat, az uránbányászatban érdekelt, személlyel beszélgetett (mind a kormányzat, mind a bányákat felügyelő nemzetközi konzorcium részéről), és semmilyen arra utaló jelet nem talált, hogy ilyen eladás történt volna. Ráadásul mind a helyi amerikai nagykövetség, mind a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szigorúan felügyelte a konzorcium tevékenységét, a nigeri kormányzatról nem is beszélve. Nekik is feltűnt volna, ha valami rendellenesség történik. Wilson állítását megerősítette Barbro Owens-Kirkpatrick, az USA nigeri nagykövete, illetve Carlton Fulford tábornok, aki szintén járt Nigerben. Mindkettejük véleménye jól ismert volt hírszerzői körökben, és (állítólag) a Nemzeti hírszerzési jelentésbe is bekerült, hogy kétséges az uránra vonatkozó információ.38 Wilson 2002. március elején érkezett vissza Washingtonba, ahol nemcsak a CIA-nak jelentett, hanem a külügyminisztérium afrikai ügyek hivatalának is. Szerinte, ismerve a kormányzat működését, beszámolójának legalább négy különböző helyen meg kellett jelennie. A CIA egy hivatalnoka is azt állította, hogy a Wilson által jelentetteket már 2002 márciusában továbbították a Fehér Háznak.39 2004. ősz-tél 225