Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton jött, és semmilyen módon nem ellenó'rizték. Ennek a napvilágra kerülése egyébként különösen kellemetlen lehetett Tony Blairnek, aki június 4-én éppen a híresztelés tényét tagadta az alsóház előtt.25 David Blunkett, a belügyminiszter viszont John Scarlettet, a JIC elnökét vádolta azzal, hogy félrevezette a kabinetet, amikor nem informálta őket részletesen arról, hogy mit is jelent a hírszerzés által emlegetett „45 perc." Az adat a harctéri (harcászati) fegyverrendszerekre vonatkozott, nem a hadműveleti-harcászati rakétákra.26 Ezt a verziót egy katonai forrás is megerősíti, aki részt vett a dosszié összeállításában. O kifejezetten „kényelmetlenül érezte magát" a 45 perces váddal kapcsolatban, szerinte ugyanis ezzel az anyag a lehetséges képességet közvetlen veszélyként tüntette fel.27 Blunkett ugyanakkor elismerte, a kabinetben senki sem követelte a JlC-től származó információk pontosítását, Geoff Hoon honvédelmi miniszter pedig azt hozta fel további mentségül, hogy a média torzította el a dossziéban foglaltakat, és azért nem próbálták kiigazítani, mert hiábavalónak gondolták.28 Egy ilyen súlyú ügyben pedig nem lett volna haszontalan legalább megkísérelni a helyreigazítást, az pedig világos az elmondottakból, hogy súlyos hibákról és azok még súlyosabb következményeiről van szó, ráadásul felismerhető' az a politikai szándék, amely igyekezett a történéseket saját céljaira felhasználni, akár a szigorúan vett tárgyilagosság rovására is. Az alumíninmcsövek, avagy kérdőjelek az óceán túlpartján is A háborút megelőző koalíciós információs kampány egyik központi eleme az Irak által beszerzett alumíniumcsövek ügye volt: már a szeptemberi brit dosszié úgy állította be ezeket, mint amelyek urándúsításra alkalmas centrifugák alkatrészeként érkeztek az országba. A témának nagy jelentőséget szentelt Colin Powell akkori amerikai külügyminiszter is a Biztonsági Tanács előtt tartott beszédében. Az ügyben illetékes Nemzetközi Atomenergia-ügynökség mindvégig fenntartásait hangoztatta az ügyben, igaz, végleges álláspontra csak a háború lezárulását követően jutott. Ugyanakkor a háború után kiderült az is, hogy maguk a koalíciós hatalmak sem biztos, hogy hittek az általuk elmondottakban. Ennek ellenére természetesen a csövek embargó alá eső terméknek számítottak, és Irak beszerzésükkel jogsértést követett el. A Bagdadot ért vádnak azonban lényegesen nagyobb volt a politikai súlya, mint egy egyszerű embargósértésnek. Bár a BT-ben Powell úgy állította be, hogy az amerikai hírszerzők „többsége" elfogadja, hogy az alumíniumcsövek urándúsításra valók, valójában a kérdésben leginkább kompetens szervnek, az energiaügyi minisztériumnak (DOE) a szakértői nem tartották ezt valószínűnek.29 De mivel az információknak a többi szervezettel történő egyeztetése során a többi ügynökséghez hasonlóan nekik is csak egy szavazatuk volt a 2004. ősz-tél 223
