Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Tóth Gergely Clare Shortnak, Blair exminiszterének, aki azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy a kabinetet megkerülve, „titkos háborús megállapodást kötött" George W. Bush amerikai elnökkel), akkor is látható, hogy számtalan helyen torzulhattak és átértelmeződhettek az egyébként mégoly helytálló adatok is.17 Hogy valóban csak félreértésekről volt-e szó vagy tudatos manipulációról, azt talán segít eldönteni, ha megvizsgáljuk, hogyan került a dossziéba az elhíresült „45 percen belül bevethető tömegpusztító fegyverekről" szóló adat. A 45 percen belül bevethető tömegpusztító fegyverek ügyéről a parlamenti vizsgálóbizottság előtt a külügyminisztérium tisztségviselői állították, hogy 2002 augusztusában jutott az információhoz a Secret Intelligence Service (SIS), a JIC pedig szeptember elején értékelte ki. Állításuk szerint az már a szeptemberi dosszié első változatában is szerepelt. Úgy tűnik azonban, hogy egyetlen forrásból származott az információ, és semmi más nem erősítette meg, a szövetséges hírszerzéseknél sem. (Az Egyesült Államok nem is használta érvként.) Andrew Gillian titkosszolgálati forrása szerint az iraki informátor összekeverte a hagyományos, harctéri rakétarendszereket és a vegyi/bioló- giai töltetűeket, és így adta ezt az információt - ezzel szemben a jelentésben nem rakétákról, hanem általánosságban fegyverekről van szó. Más szakértők (például Brownen Maddox18) viszont mindössze egy banális kijelentésnek tartották, ami semmi másról nem szól, mint hogy mennyi idő kell a parancs központi kiadásától addig, amíg eljut az egységekhez. Jack Straw úgy vélte, az egész kérdés nem annyira lényeges - azt viszont nem tudta megmagyarázni, hogy akkor miért került be az adat az előszóba is.19 A háború után fény derült arra, hogy a forrás mindössze egy a brit hírszerzés által beszervezett iraki tiszt volt. Ráadásul, mint azt a Hutton-bizottság kiderítette, valójában a tiszt is csak hallomásra támaszkodott.20 Amikor sok már társához hasonlóan őt is menesztették, a sajtó elé lépett. Ekkor derült ki, hogy Al-Dabbagh alezredes a nyugati sivatagban egy légvédelmi egység parancsnoka volt, és sem ő, sem alakulatának magasabb egységei nem rendelkeztek tömegpusztító fegyverekkel.21 A hamis információk közvetítője (mint a későbbiekben látni fogjuk, nem ez az egyedüli ilyen eset) egy iraki emigráns csoport, az INA (Iraqi National Accord) volt.22 Scarlett, a JIC elnöke Campbellt vádolta, hogy a „45 perces" kifejezést elhelyezte a dokumentumban. Mint korábban jeleztem, a Hutton-bizottság által összegyűjtött más dokumentumok is azt támasztották alá, hogy a miniszterelnök környezete intenzív nyomás alá helyezte a titkosszolgálatokat, hogy a számára megfelelő adatokat publikálják.23 A „45 perces" fegyverekről szóló információ azonban nem Campbell fantáziájának szülötte, mint láthattuk, mindenki elismeri, hogy kétséget kizáróan volt valós alapja, igaz, valószínűleg egyetlen, megbízhatatlan forrás.24 Kiderült ugyanis, hogy a kormányzat által állítottál szemben, miszerint az egy magas rangú tiszttől származik, aki „bejáratott" és megbízható forrásnak számít, a Hutton-bizottságnak átadott egyik külügyminisztériumi dokumentum tanúsága szerint valójában egy emigráns irakitól 222 Külügyi Szemle
