Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Az újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása lal, hogy megszüntesse az (állítólagos) iraki tömegpusztító fegyverek okozta fenyegetettséget. Ezzel szemben a Franciaország-Németország-Oroszország tengely úgy vélte, hogy ez a válsághelyzet orvosolható lett volna az ENSZ keretein belül is, a katonai beavatkozást el lehetett volna kerülni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki posztját éppen a válság csúcspontja idején betöltő' Németország szerint mindent meg kellett volna tenni azért, hogy az ENSZ által képviselt multilaterális kormányzási rendszer képes legyen a nemzetközi béke és biztonság szavatolására. Az Irak által birtokolt tömegpusztító fegyverek létezését minden kétséget kizáróan bizonyítani nem tudó amerikai szuperhatalomnak a Szaddám Húszéin ellen tervezett hadjáratától a német kormány a kezdetektől fogva elhatárolódott. Gerhard Schröder kancellár azon határozott kijelentése, miszerint Németország egy ENSZ-mandátum esetén sem hajlandó részt venni egy Irak elleni katonai akcióban, számos szavazatot jelentett számára a 2002. szeptember 22-ei német parlamenti választásokon. Kihívója, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök (CSU) a választási hadjárat során ezzel szemben minden lehetőséget nyitva hagyott, Amerika-ellenességet vetve a kormány szemére. A konzervatív ellenzék szerint Schröder azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy túl korán és a szövetségeseivel való egyeztetés nélkül alakította ki teljesen elutasító álláspontját, ahelyett hogy segített volna az USA-nak az Irakra nehezedő politikai nyomás növelésében. Egyes amerikai elemzők odáig mentek el, hogy Schröder kancellárnak azt vetették a szemére, hogy választási sikere érdekében feláldozta a német-amerikai barátságot. Ennek ellenére a transzatlanti kapcsolatok fontosságára való tekintettel Schröder kancellár az iraki válság idején külpolitikai emancipációjában végig mértéktartó maradt. A német kormány - amely a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után még korlátlan szolidaritásáról biztosította Amerikát - a háború során teljesítette a vele szemben támasztott minimális elvárásokat: biztosította a légtérhasználati jogot, és megerősítette a Németországon belüli amerikai támaszpontok védelmét. Az Irak elleni háborút nemcsak a politikai elit, de a német közvélemény döntő többsége is határozottan ellenezte, a nagyvárosok utcáin a háború ellen tüntetők százezrei vonultak végig. A ZDF közszolgálati csatorna Politbarometer műsorában 2003. március 28-án közzétett felmérés alapján az USA vezette szövetséges csapatok katonai beavatkozását Irakban a német lakosok 84 százaléka helytelennek tartotta.3 Gazdasági és szociális biztonság Németország kormányainak a kilencvenes években két transzformációs folyamattal kellett egyidejűleg megbirkózniuk: egyrészt a volt Német Demokratikus Köztársaság területén kellett a szociális piacgazdaság normáit bevezetve a működő gazdaság átalakítását segíteniük, másrészt - ismét attraktív befektetési feltételeket teremtve - az egész német gazdaságot kellett versenyképesebbé tenniük. Helmut Kohl kancellár, - akinek fő műve kétségtelenül a német egység megteremtése volt -1990 után adós maradt Németország gazdasági és társadalmi problémáinak 2004. ősz-tél 191
