Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Az Európai Unió helye az új világrendben nik, a határozott szándék is megvan hozzá. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy véghez is fogja, tudja vinni. Ahhoz ugyanis, hogy Amerika egy a történelemben elsőként valóban világméretű (értsd ez alatt a Földet), demokratikus alapokon nyugvó pax america- nát hozzon létre, új rendet kellene teremtenie, méghozzá globális értelemben. Álláspontom szerint azonban mégsem lesz képes ezt megvalósítani. Mi az érv? A történelmi tapasztalat. Igazat adok Gombár Csabának: „A birodalmak többnyire lassan épülnek, de a végén mindig megbuknak. Talán ez az egyetlen közös vonásuk."11’ Ez - függetlenül a birodalomproblematikától - Amerikára is igaz, illetve az lesz, ahogyan bármelyik hegemóniára törő aspiránsra is az lesz. Vagy ahogyan a már idézett Hobsbawm fogalmazott „a Föld tül nagy és tül összetett" ahhoz, hogy az Amerika által elképzelt igazságos béke megvalósulhasson. Csak két példa a morális alapú pax americana megvalósításának nehézségeire. Az egyiket Henry Kissinger már a vietnami háborúval kapcsolatban megfogalmazta: „Figyelmen kívül hagytuk a gerillaharc egyik vezérlőelvét: a gerillák akkor is nyernek, ha nem veszítenek. A hagyományos hadsereg akkor veszít, ha nem nyer."16 Ez ma sincs másképp a terroristák vonatkozásában, s úgy látszik, Amerika ismét figyelmen kívül hagyta és hagyja ezt, még akkor is, ha hadserege egyre kevésbé hasonlít a hagyományoshoz. A másik: míg az Egyesült Államok papíron együttműködésre ösztönzi a „nemzetközi közösséget", ugyanakkor a gyakorlatban - hegemóniájára támaszkodva - a cselekvés idejének, módjának és jellegének meghatározásában kizárólagosságra törekszik („a folyamatot nem siettethetikvagy késleltethetik mások kívánságai"), addig feloldhatatlan paradoxonnal áll szemben. Jelen helyzetben ugyanis úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok csak olyan mértékben kívánja a nemzetközi kapcsolatok demokratikus rendszerét, ameny- nyiben a többi - természetesen az USA szempontjából - fontos szereplő véleménye egybeesik az övével. Végeredményben ezzel elérkezettnek látszik a demokráciák által meghatározott új világrend, anélkül hogy a demokratikus nemzetközi rendhez elérkeztünk volna. Bár ez most hihetetlenül hangozhat, de álláspontom szerint a pax americana vagy más kifejezéssel a pax democratica terve - feltéve, ha egyáltalán képes a kiteljesedésre - el fog bukni, ugyanúgy, mint annak idején a pax romana vagy a pax britannica. A történelemben az idő és az erő relatív tényező. A történelemben csak egy biztos: a változás. Egyszer fent, egyszer lent. Erős és gyenge. Amerika most erős, de Európa miért nem? És később? Belső tényezők Európa jövőképe(i) Hiába tekintünk most el Alain Crémieux 2000-ben megjelent tudományos-fantasztikus politikai naplójától17 - mely bár egy elképzelt és a gyakorlatban nem megtörtént európai jövő képét, valamint az EU és az USA kapcsolatának alakulását igencsak elgondolkodtató módon vázolja fel - és igyekszünk a mértékadó politikai aktorok és 2004. ősz-tél 87
