Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Tóth Kristóf mint a regionális és globális szintű politikai, gazdasági és katonai együttműködéseknek szerte a világon, barátok és szövetségesek után kutatva, valamint a régi ellenségekkel való új, partneri viszony kialakítása végett. Bush elnök szerint a nagyhatalmak belátták, illetve a még vonakodók be fogják látni, hogy a XXI. századra maradt egyetlen életképes, a békét előmozdító, a politikai és gazdasági szabadságot biztosító modellé a demokrácia vált. Kedvező folyamatokról beszél Oroszországban, Kínában és Indiában is. Továbbá a 2001. szeptember 11-ei események alapjaiban változtatták meg az Egyesült Államok és a többi globális hatóerővel rendelkező nagyhatalom kapcsolatát. Ugyanaz a Kína például, amelyik kezdettől fogva éles ellenzője volt az amerikai he- gemonizmusnak, szeptember 11-e után hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok kiterjessze befolyását Közép-Ázsiában. Persze ez sem történt érdek nélkül. A legerősebb indíték, amely Kínát az amerikai állásponttal való azonosulásra késztette, az az érdeke, hogy semmi se zavarja meg a gazdasági teljesítményének növekedéséhez kedvező nemzetközi feltételeket - márpedig a globális méretű terrorizmus ilyen. Oroszország és az Egyesült Államok viszonyában a kínaihoz hasonló folyamatok zajlottak le, miután Putyin jelentkezett a terrorellenes koalícióba. Mivel a korábban élesen oroszellenes Bush élt a lehetőséggel, az Afganisztán elleni gyors amerikai fellépésnek nem maradt komoly ellenzéke. Ráadásul az orosz lépés viszonzásaként az USA elismerte Oroszország „hard power" szerepét a csecsenekkel szemben - amelyet szeptember 11-e előtt keményen bírált az amerikai kormány,111 valamint „soft power" szerepét a volt Szovjetuniót illetően.13 Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mellett bár papíron az Európai Unióval és a NATO-val tárgyal (nem elfeledkezve Ausztráliáról, Uj-Zélandról, Japánról és Dél- Koreáról, mely államok az USA közeli szövetségesei), de a gyakorlatban - a közös európai külpolitika hiányában és persze az amerikai érdekektől vezérelve - Európa három nagyhatalmával: Németországgal, Franciaországgal, valamint Nagy-Britanniával - mely utóbbi Amerika leghűségesebb barátja.14 De mi rejlik ezek mögött Amerika oldaláról nézve? Mi rejlik a jó és a gonosz kibékíthetetlen harcaként feltüntetett problematika, a demokrácia mint az egyedül életképesnek tartott modell, az igazságos békéért (pax americana) folytatott harc, a szabadság értékei mellett való harcias kiállás és a szabadság exportjának hangsúlyozása mögött. Pusztán a morális elkötelezettség állna? Nem tartom valószínűnek. Ez a doktrína - álláspontom szerint - azon túlmenően, hogy a terrorizmus elleni amerikai háború legfőbb irányelvét (a kizárólagos előjogként felfogott megelőző csapásról van szó) fogalmazza meg, és ezáltal ultimátumszerű - hiszen a semlegesség kizárt - viszonyulási pontot jelent a világ többi állami és nem állami szereplője számára, egyben az amerikai demokratikus modell világméretű kiterjesztésére irányuló szándék legtisztább megnyilvánulása korunkban. Az nem lehet már kétséges, hogy Amerikának megvannak az eszközei és van akkora befolyása a világban, hogy elérhesse céljait. A képesség és a lehetőség tehát adott. Úgy tű86 Külügyi Szemle
