Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony új esélyei
Hamberger Judit viszonyban 2002 elején kulmináltak, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta a kedvezménytörvényt (státustörvényt), és amikor - ugyancsak 2002 februárjában - Orbán Viktor magyar miniszterelnökként felvetette a Benes-dekrétumok cseh és szlovák jogrendből való kiiktatására irányuló elvárását. Ez a két ügy a bizalmatlanság légkörének felerősödését eredményezte. A magyarokkal szemben a szlovák nemzeti érdekek (terület, szuverenitás, felségjogok) védelmére nemcsak a nemzeti-nacionalista ellenzék, hanem a kormánykoalíció szlovák politikusai is felsorakoztak, élükön a miniszterelnökkel és a kereszténydemokrata politikusokkal. A státustörvény szándéka és célja, hogy a 20. században szétszórt magyar nemzetet olyan formában fogja össze, hogy a szétszakítottság, a nemzeti összetartozás intézményijogi megjelenítését biztosítsa, tehát ez egyfajta nemzetegyesítés (Máért-nyilatkozat, Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999, 306. o.). Az Orbán-kormány nemzetpolitikájának lényeges, konfliktuskeltő eleme volt, hogy a státustörvénnyel úgy akarta jogilag megragadni a szlovákiai magyarságot, hogy a „jogi megragadást" az államhatáron átnyúló jogként akarta érvényesíteni. Az a helyzet, hogy a szlovákiai magyarok Szlovákia állampolgárai, de a közös anyanyelv, a közös kultúra és történelem, valamint az összetartozás tudata alapján részei a magyar nemzetnek, az MKP-nak kormányzati szerepvállalása idején is nehézségeket okoz. A magyar állammal való szimbolikus viszony kialakítása és a szlovákiai magyarok részéről ennek pozitív fogadása a szlovákokban felségterületük féltését ébreszti fel és tartja ébren. Ha a szlovákiai magyarok intézményes jogi viszonyba kerülnek a magyar állammal, az annak ékes bizonyítéka, hogy nem lojálisak a szlovák államhoz. Az MKP- nak a kormányból, a parlamentből, sőt a politikai közéletből való kiiktatása tehát a nemzeti-nacionalista szlovák politikai elit részéről legitim akarat. Igazolva látják, hogy a szlovákiai magyarokat a szlovák politikai hatalomba nem szabad bevonni, és lojalitásukat állandóan figyelemmel kell kísérni, arra kell őket kényszeríteni, hogy újra meg újra esküdjenek fel a szlovák államra. (Ezt a Szlovák Nemzeti Párt politikusai 1990 óta többször követelték.) Ez a Szlovákián belüli szlovák-magyar viszony feszültségének az egyik kulcskérdése. A szlovákoknak a magyarokkal szembeni gyanakvása az MKP kormányzati szerepvállalásával nem szűnt meg. Folyamatosan nagyon érzékeny kérdés marad, és szlovák részről az MKP politikusaival szembeni felfokozott éberséget, érzékenységet indukál. Ezért bármilyen magyar nemzetegyesítési törekvés a szlovák politikából félelmet vált ki,24 így minden ilyen magyar szándéknak ellenáll. Különösen, ha a magyar politika olyan intézményi-jogi kereteket próbál megteremteni, amelyeket Szlovákiában is érvényesíteni kíván. A szlovák kül- és belpolitika érzékenyen reagál minden magyar nemzetintegráló törekvésre, mert a magyar kisebbség által veszélyeztetve érzi nemzeti identitásának és egyenjogúságának legmagasabb kifejeződését, a szlovák államot. Az első Dzurinda-kormányt irritálta az Orbán-kormány intenzív nemzetpolitikájának Szlovákiára irányuló hatása, befolyása és konkrét tevékenysége. A státustörvény- nyel a magyar fél kezdeményezőként lépett föl, ami szlovák részről kimondott vagy 38 Külügyi Szemle
