Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony új esélyei
A magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében hallgatólagos tiltakozásokban, ellenállásokban, az MKP-val szembeni - koalíción belüli - elutasító viselkedésben nyilvánult meg. A státustörvény miatt nemzetközi színtéren is tiltakozott, és a Benes-dekrétumok kérdésében nem volt nehéz magyarellenes, cseh-szlovák frontvonalat létrehoznia. A szlovák ellenállás a visegrádi együttműködés felfüggesztésében, a kisebbségi kollektív jogoknak az EU alkotmányában való megjelenésére vonatkozó elutasításban is megnyilvánult. A szlovák diplomácia már 2001-ben kifogásolta a kedvezménytörvény tervezetét. A státustörvény szlovák elutasításának alapja az volt, hogy a magyar törvényt a szlovák állam területén (is) hatályba akarják léptetni, ezáltal a szlovák állam polgáraira vonatkozóan akarják érvényesíteni. Ennek alapján hivatkozott Dzurinda szlovák kormányfő arra, hogy a törvény extraterritoriális (területen kívüli), mert átnyúlik az államhatáron, s ezzel a status quo-t és a szlovák állam felségterületét megsérti. A státustörvény- nyel szembeni másik szlovák érv az volt, hogy a Szlovákiában érvényes (iskolai-oktatási) támogatásokkal Magyarország Szlovákiában diszkriminálja a szlovák állampolgárokat, mert egyeseknek - etnikai alapon - több anyagi lehetőséget biztosít, mint a többieknek. Határozott ellenállásba ütközött a státustörvény szlovákiai alkalmazása azért is, mert az ajánló irodák, az ajánló szervezetek a magyar állam törvényei szerint, magyar pénzből, szlovák területen működtek volna. A státustörvény a koalíción belül jelentős feszültséget 2002 elejétől okozott, miután a hatályba lépett. A feszültség az MKP és a kormányfő, valamint az MKP és a koalíció többi tagja között alakult ki. A kereszténydemokrata koalíciós társak deklarációt, majd ellentörvény-tervezetet készítettek, amit az MKP vezetői határozottan visszautasítottak. Az esetleges ellentörvény legfontosabb funkciója a magyar kisebbségi személyekkel szembeni diszkriminatív betiltás és megadóztatás lett volna.25 Az MKP politikusai úgy vélték, hogy az ellentörvény elfogadása esetén nem várhatják el többé tőlük a koalíció iránti lojalitást, s az egyúttal a koalíciós szerződés megszegése is lenne. A kormányban maradást azonban ennek nem rendelték alá, mert amellett már jelentős magyar politikai és gazdasági érdekek szóltak. A kedvezménytörvény ügye a 2002-es szlovák parlamenti választási kampány témájává is vált. Jelentős eredmény, hogy ennek ellenére az MKP 20 képviselői mandátumhoz jutott, és így kormányzati pozíciója az első ciklushoz képest a másodikban megerősödött. A státustörvény körüli feszültség a szlovák-magyar államközi viszonyt hosszabb időre (2002-2003) megterhelte. Az MKP elvállalta, hogy ebben a kérdésben közvetít a két állam között, de ez a kísérlete sikertelen maradt, mert Dzurinda miniszterelnök a módosított kedvezménytörvényt sem volt hajlandó elfogadni, és az MKP-val kötött előzetes megállapodással ellentétesen járt el, amit váratlanul hozott a világ tudtára. Ez volt az a folyamat, amikor a szlovák miniszterelnök végképp elveszítette a koalíciós társ, az MKP vezetőinek politikai és személyes bizalmát. Bugár Béla, az MKP elnöke elismerte és elfogadta, hogy a törvény Szlovákia területén nem alkalmazható, ha a szlovák fél ezzel nem ért egyet. 2004. tavasz-nyár 39
