Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Győri Enikő: A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása
Győri Enikő A Munkáspárt sokszor találta pártosnak a tájékoztatást, élt azzal a váddal, hogy a központ nemcsak informál, hanem meggyőzésre is törekszik, azaz a belépés mellett érvel. Az elfogultság vádját a kormány azzal igyekezett kivédeni, hogy a tájékoztató központot a MEUSAC (lásd lejjebb) felügyelete alá helyezte. Azt mindenképp el kell ismerni, hogy mind elektronikusan, mind kiadványok formájában módjuk volt a máltai polgároknak hozzájutni az őket érdeklő, színvonalas, naprakész információkhoz. A többi tagjelölt országhoz hasonlóan, illetve a máltai hatalmi viszonyokból (eró's kormány, gyenge parlament) fakadóan a szigetországban is erős kormányzati túlsúly érvényesült végig a tárgyalások során. Az úgynevezett Málta-EU Irányító és Végrehajtó Bizottságot (Malta-EU Steering and Acting Committee-t, MEUSAC) mindenesetre a csatlakozási tárgyalások feletti társadalmi kontroll érdekében hozták létre; ez lett a nemzeti érdekegyeztetés fő fóruma (mintegy 120 szervezet vett részt a tevékenységében). Tagjai voltak a tárgyalódelegáció, a tárgyalásokban érintett miniszterek, a tárcák képviselői, a szakszervezetek és egyéb érdekképviseletek, NGO-k és elvileg a parlamenti pártok képviselői (azért elvileg, mert az ellenzéki Munkáspárt - a csatlakozás ügyének elutasításaként - nem vett részt a testület ülésein) (Bonello 2003). A bizottságban a külügyminiszter elnökölt, s a testület feladata volt, hogy előzetesen megvitassa a kormány elé kerülő állásponttervezeteket. Ez a szervezet jelentős politikai tőkét jelentett a kormány számára; működése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a népszavazás előtti kampányban (lásd a következő alfejezetben) mind több, a bizottság munkájában korábban részt vevő szervezet jelentette ki, hogy a belépés pártján áll (hisz maguk is részesei voltak a máltai álláspont kialakításának). A csatlakozási kérelem beadásáról a miniszterelnök csak tájékoztatta a törvényhozás plenáris ülését, tehát nem kért parlamenti felhatalmazást. A tárgyalások alatt - parlamenti EU-bizottság hiányában - a külügyi bizottság folytatott rendszeres eszmecserét a külügyminiszterrel, valamint a Málta-EU Irányító és Végrehajtó Bizottság tagjaival. Az üléseket igyekeztek a bizottságban egyébként tag külügyminiszter elfoglaltságaihoz igazítani. A testület mindig az aktuálisan tárgyalt fejezetet tekintette át, részleteiben, és kivétel nélkül utólag. A mandátumadás, mandátum-jóváhagyás a parlament részéről fel sem merült. A tárgyalások állásáról a kormány időközönként informálta a plenáris ülést. Málta esetében tehát a tárgyalások gyenge törvényhozási kontroll mellett folytak (Győri 2004, 346. o.). 2002. december 13-án a nyolc kelet-közép-európai ország és Ciprus mellett Máltával is lezárták a csatlakozási tárgyalásokat. 2003. április 16-án Athénban Málta is egyike volt a csatlakozási okmányok aláíróinak. Koppenhágától a belépésig Politikai történések - Az ellenzéki Munkáspárt vezetője, a korábbi miniszterelnök Sant koherens érvrendszerrel kampányolt végig a tárgyalások alatt, illetve azok lezárása után is a csatlakozás elutasítása érdekében. Úgy ítélte meg, a kicsiny szigetországnak 58 Külügyi Szemle
