Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Győri Enikő: A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása
A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása történelmi hagyományai, politikai kapcsolatrendszere, földrajzi elhelyezkedése és gazdasági érdekeltségei révén egyfajta mediterrán Svájcként kellene működnie, úgy, hogy közben az unióval 1970-ben kötött társulási szerződést átfogó partnerségi megállapodássá alakítják át. Ez annyit jelentene, hogy a szigetország a lehető' legszorosabb kapcsolatokat tartja fönn az EU-val, de nem kényszerül belemenni a tagsággal járó olyan átalakításokba, amelyek nem igazodnak adottságaihoz. Ez lehetővé tenné, hogy az európai gazdaságba niche termékeivel és szolgáltatásaival kapcsolódjon be. Érveinek másik része az ország méreteivel állt összefüggésben. Úgy ítélte meg, a törékeny belső piaci és szociális egyensúlyokat az EU-tagságból egyenesen következő személy- vagy tőkemozgások fölboríthatják, akkor is, ha azok elenyésző méretűek. A kormány mindezzel szemben úgy vélte, Málta az Európa és Észak-Afrika közötti sajátos hídszerepét az unió tagjaként tudja legjobban betölteni; a csatlakozás egyszerre gazdasági, történelmi és politikai szükségszerűség a szigetország számára. A 2003. január 18-án a kormánytöbbség szavazataival, az ellenzék egységes nemje mellett elfogadott parlamenti határozat rögzítette, hogy az EU-csatlakozásról márciusban népszavazást tartanak, s a határozat megszövegezte a felteendő kérdést is. A köz- társasági elnök minden politikai erőt arra szólított fel, hogy a referendum eredményét tartsa majd tiszteletben. A 2003. március 8-ára kiírt konzultatív népszavazás33 (a máltai alkotmány nem ismeri a kötelező érvényű referendum intézményét) a függetlenség óta az első referendum volt Máltán. A miniszterelnök a kampány során a csatlakozást nemzeti ügyként állította be, s arra kérte az embereket, azt ne pártügyként, hanem nemzeti sorskérdésként kezeljék. A munkáspárti ellenzék egész politikáját a csatlakozás elutasítására alapozta; az egyetlen függőben levő kérdés az volt, vajon bojkottra szólítja-e fel híveit Alfred Sant. Végül a bojkottfelhívás elmaradt, s a Munkáspárt erős „nem" kampányba kezdett. Sokak megütközését váltotta ki az ellenzéki pártvezér azon megközelítése, mely szerint a népszavazás kimenetele számára nem kötelező érvényű; amennyiben a parlamenti választásokat megnyeri a politikáját az EU-belépés elutasítására alapozó Munkáspárt, akkor az felülírja a népszavazás eredményét. Ehhez képest a Munkáspárttal általában összhangban levő szakszervezetek, a General Workers' Union (Általános Munkásunió) visszafogottak voltak: a kampányban az EU-n kívül maradás mellett törtek lándzsát, de jelezték, tiszteletben fogják tartani a referendum kimenetelét. Érdemes megjegyezni, hogy sok európai uniós politikus, Tony Blair brit kormányfőtől Romano Prodi európai bizottsági elnökig nyíltan kampányolt a szigetországban a belépés mellett. Ä 2003. március 8-ai referendumon a máltai polgárok 91 százaléka vett részt; 53 százalékuk a belépés mellett, 46,4 százalékuk ellene szavazott. Ez Máltán fölényes sikernek számít,34 s ennek volt köszönhető, hogy a miniszterelnök - bízva a lendület fennmaradásában - kérte a parlamenti választások mielőbbi kiírását. 2004. ősz-tél 59
