Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Ambrus Mónika: Lettország-állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni?
Lettország: állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Nem kaphat állampolgárságot az, aki a Lett Köztársaság függetlensége, demokratikus parlamenti rendszere vagy az állami hatalom ellen tevékenykedett; aki 1990. május 4-e után fasiszta, soviniszta, nemzetiszocialista, kommunista vagy más totalitárius eszméket terjesztett vagy nemzeti vagy faji gyűlöletet szított; külföldi állam állam- hatalmi, adminisztratív vagy jogérvényesítő szervének tisztviselője; külföldi állam hadseregénél, biztonsági szolgálatánál vagy rendőri szervénél szolgál; aki 1940. június 17-e után a szovjet hadseregből történő leszerelését követően Lettországot választotta lakóhelyéül; aki a KGB alkalmazottja, informátora, ügynöke vagy titkos információ kezelésével megbízott beosztottja volt; aki 1991. január 13-a után a Lett Köztársaság ellen tevékenykedett a Szovjetunió Kommunista Pártjában (SZKP), a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság Dolgozó Emberek Nemzetközi Frontjában stb 25 Maga az eljárás idővel sokat egyszerűsödött, a tájékoztatás is jóval szélesebb körű, ugyanakkor továbbra is van egy nagy akadálya a honosítási eljárások lefolytatásának, ez pedig a kérelmek hiánya. Miért nem nyújtják be ezeket tömegesen? Félnek a vizsgától? Származik valamilyen előnyük abból, hogy non-citizének maradnak? Egy felmérés megvizsgálta a lehetséges okokat. A nem állampolgárok 59 százaléka gondolja úgy, hogy nem tudná letenni a nyelvvizsgát; 54 százalék tart attól, hogy a történelemvizsgát nem tudná teljesíteni; 47 százalék válaszolt úgy, hogy nincs erre pénze; 43 százalék azt mondta, hogy már van non-citizen útlevele, és nem kell neki másik; 36 százaléknak egyszerűen nincs szüksége lett állampolgárságra; 33 százalék nyilatkozott úgy, hogy a honosítási eljárás számára megalázó; 26 százalék nem tartja fontosnak, hogy részt vehessen a választásokon;26 23 százalék nem érzi magát Lettországhoz tartozónak; 21 százaléknak nincs ideje arra, hogy összekeresgélje a dokumentumokat; húsz százalék úgy gondolkodott, az állampolgárság megnehezítené, hogy Oroszországba utazhasson;27 ugyanennyien tartják elégtelennek a honosítással kapcsolatban szolgáltatott információt; 11 százalék nem hisz benne, hogy megkapná az állampolgárságot; nyolc százalék nem kíván a hadseregben szolgálatot teljesíteni; öt százalék tartja akadálynak, hogy családja nem támogatná ebbéli elképzeléseit; ugyanennyien már más állam állampolgárai; és ugyanennyien mondják, hogy nincs joguk a kérvényt benyújtani; négy százalék mondta azt, hogy inkább egy másik ország állampolgárságát szeretné megkapni.28 Lettországban 1996-ban nyelvoktatási programot indítottak, hogy a nem állampolgárok nyelvtudását fejlesszék. Szociológiai felmérések szerint egyre több nem lett ember tanul meg saját akaratából lettül (2000: 29 százalék, 2002: 35 százalék) és azoknak a fiataloknak a száma, akik egyáltalán nem beszélik a nyelvet, gyorsan és folyamatosan csökken (1997: 27 százalék, 2002: 4 százalék).2q A nyelv kérdése tehát az állami feladatvállalás szintjén - több-kevesebb hiányossággal - megoldottnak látszik. A honosítási vizsgán elvárt történelmi és alkotmányossági ismeretekről - ahogy fentebb már említettük - külön könyvet állítottak össze. A Honosítási Hivatal jól felszerelt, modern intézmény, amely nagy figyelmet szentel az állampolgár2004. ősz-tél 35
