Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között A Refah a boszniai és az azeri-örmény konfliktus idején élesen kritizálta a török külpolitikát: megítélése szerint Ankara nem követett el mindent a balkáni, kaukázusi muszlim hittestvérek (bosnyákok, azeriek) védelme érdekében. A párt úgy vélte, a Nyugati hatalmak nem egyenlő mércével kezelik a világban zajló eseményeket. Míg könyörtelenül megbüntették Irakot a Kuvait elleni agresszióért, tétlenek maradtak akkor, amikor muszlimok, bosnyákok és azeriek váltak más, elsősorban keresztény államok támadásainak áldozatává. Nem véletlen tehát, hogy a párt a boszniai háború tetőpontján érte el legjobb választási eredményeit. Az 1994-es helyhatósági választásokon a Refah 19,8%-ot kapott, és megszerezte 28 nagyváros, köztük Isztambul és Ankara polgármesteri posztjait,133 míg az 1995-ös nemzetgyűlési választásokon a szavazatok 21,3%-val a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező párttá vált.134 A két választáson aratott sikerével a Refah és rajta keresztül az iszlámista mozgalom marginális tényezőből végérvényesen nemzeti mozgalommá vált. Ennek okai a következőkben foglalhatók össze: a) A Refah nem csak vallási ügyekre figyelt, hanem a társadalom konkrét ügyeit akarta megoldani. A párt nem riadt vissza a demagógnak tűnő lépésektől sem: gyakorta előfordult, hogy kifizették a rászorulók közüzemi díjait, a párt aktivistái a városok szegénynegyedeit járva kisebb-nagyobb javítási munkálatokat végeztek. b) A hagyományos pártok kudarcot szenvedtek az infláció, a korrupció, szegénység elleni küzdelemben. c) A Refah hívei nem csak a fundamentalisták közül kerültek ki, a szavazatok nagy része protest szavazat volt a helytelennek ítélt társadalom- és gazdaságpolitikával szemben.135 A párt azonban csak a két jobbközép párt egymással rivalizáló vezetőjének, Mesut Yilmaznak és Tansu (^illemek köszönhetően tudott kormányt alakítani. A korrupciós ügybe keveredett (filler, korábbi miniszterelnök ellen parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelő Refah csak abban az esetben tekintett el ettől, ha (filler Igaz Út Pártja koalícióra lép vele. Törökország első miniszterelnök-asszonya a választási kampány alatt maoistának nevezte a Refahot, gazdaságpolitikájukat a castrói Kubáéhoz hasonlította, és ígéretet tett, nem lép vele koalícióra. A negatív minősítéssel a Refah sem maradt adós, gonosznak nevezte filler pártját.136 A kormányra kerülő iszlámista párt hozzálátott külpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához. Erbakan miniszterelnök elképzelései között a muszlim országokkal való szorosabb kapcsolat, egy Iszlám Közös Piac felállítása szerepelt. A szekuláris körök és a hadsereg haragját azonban nem a D-8 kialakítása,137 hanem az váltotta ki, hogy Erbakan megkérdőjelezte a szekuláris köztársaság alapelveit. A nemzetbiztonsági tanács 1997. február 28-án lezajlott ülése szerint a nemzetbiztonságra a fő veszélyt már nem a kurd felkelés és a PKK, hanem az iszlám fundamentalizmus jelentette.138 A REFAHY- OL koalíció átalakulással próbált meg védekezni: A négy évre kötött koalíciós megál2004. tavasz-nyár 141
