Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Pintér Attila A politikusok szerint azonban természetes, hogy a gyorsan változó világban az emberek a vallás felé fordulnak.122 Az iszlámizmus növekedésének oka nem a vallásosság erősödése, hanem a növekvő társadalmi-gazdasági megosztottság volt.123 Az 1983-ban Jólét Pártja (Rejah Partisi) néven újjáalakult iszlámista párt, nem utolsó sorban a kötelező vallásoktatás biztosította lehetőségeket kihasználva, a 80-as években fokozatosan a gecekondu-lakóktól az értelmiségig húzódó párhuzamos társadalmat épített ki.124 A pártot három csoport koalíciója alkotta: a konzervatívok és a vallásos értelmiség mellett a tömegtámogatást a piacgazdaságban csalódó csoportok jelentették. A Refah pragmatikus politikája lehetővé tette, hogy minden régióban más és más imázst vegyen fel: Délkelet-Anatóliában kurdbarátként, Közép-Anatóliában konzervatív-nacionalistaként, a nagyvárosokban muszlim szociáldemokrataként jelent meg.12:1 Helyzetét megkönnyítette, hogy a műsorszórás liberalizálása miatt számos iszlámista rádió- és televízióadó alakulhatott.126 1993-ban már 290 ilyen szellemiségű kiadó, négy napilap, 300 folyóirat működött.127 A párt az iszlám jogrendet és a dicsőséges oszmán múltat előtérbe helyezve elutasította a köztársaság szekuláris alapjait. Megítélése szerint a nemzetet, az oszmán felfogás alapján a „millet", tehát nem etnikai, hanem vallási közösség szerint kell értelmezni. Ennek szem előtt tartásával a szunnita kurdok és törökök képesek együttműködni.128 A párt irrelevánsnak tartotta az etnikai nacionalizmust, mondván, az iszlám szerint minden etnikai kérdés csupán civilizálatlan, iszlám előtti formaként fogható fel. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a törökországi iszlám nem azonos az ortodox szunnita iszlámmal, sőt a legmérsékeltebb az iszlám világban.129 Fontos különbséget jelent, hogy pluralista politikai rendszerben működik, és nem erőszakos. A szekuláris és iszlámista körök közötti küzdelem nem csak politikai, hanem gazdasági jellegű is: 1980 után új városi középosztály és gazdasági elit jelent meg, amely vidékről, kiskereskedő vagy kisbirtokos szülőktől származott, és elsősorban a magasabb oktatás miatt ment a városba, ám ott is igyekezett megőrizni identitását, hagyományait, értékeit. A fejlettebb nyugati területek (Isztambul, Ankara, Izmir stb.) régi elitje fokozatosan szembekerült a konzervatív Anatóliából érkező rétegekkel. A 90-es évek elejétől az új elit fokozatosan kihívást jelentett a figyelmét elsősorban a hatalmi ágakra összpontosító kemálista elittel szemben.130 A gazdaság liberalizálása teret adott a magánszektor terjedésének, amely az anatóliai kis- és középvállalkozások számára is lehetőséget biztosított. A feltörekvő anatóliai üzletemberek megkülönböztették magukat a nyugatos elittől, amely 1971-ben létrehozta a TÜSIAD-ot (Türk Isadamlar Dernegi - Török Üzletemberek Szövetsége), és 1990. május 5-én négy vállalkozó131 megalapította a MÜSIAD-ot, a Független Üzletemberek Szövetségét, amelynek célja, a kapitalizmus alternatívájaként, iszlám gazdasági rendszer kialakítása volt. A szövetségnek 1991-ben 400, 1993-ban 1700, 1998-ban már 3000 vállalat volt a tagja, a cégek éves bevétele ekkor elérte a 2,79 milliárd dollárt.132 140 Külügyi Szemle
