Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között A „török-iszlám szintézis" célja a törökség és a mérsékelt szunnita iszlám egyesítése, az iszlámisták és a nacionalisták integrálása volt.103 A szintézis alkotói úgy vélték, az iszlám hatása erősíteni fogja a nemzetállamot és mérsékli a forradalmi érzéseket, különösen a kurdok körében. Külpolitikai téren a szintézis célja a szovjet expanzió feltartóztatása és a radikális iráni változat elkerülése volt.104 Az 1982-es alkotmány 117. paragrafusa értelmében felállították a konzultációs és javaslattételi jogkörrel felruházott nemzetbiztonsági tanács (NBT), amely biztosította, hogy a hadsereg minden kérdésben véleményt formálhasson. A tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai a vezérkari főnök, a szárazföldi, haditengerészeti- és légierők, valamint a csendőrség parancsnoka, illetve a miniszterelnök, a belügy-, a külügy- és a hadügyminiszter. Biztosítandó a hadsereg túlsúlyát, a tanács titkára szintén a fegyveres erők tagjai közül kerül ki. Jóllehet a tanács „tanácsadói jogkörrel" rendelkezik, ajánlásai kötelező érvényűek a kormányra nézve. 1983-2003 között eltelt két évtizedben egyetlen alkalommal, 1997-ben fordult elő, hogy a kormányfő figyelmen kívül hagyta az NBT állásfoglalását, ám a tanács fellépése eredményeként Necmettin Erbakant Me- sut Yilmaz követte a miniszterelnöki székben. Az 1983. április 17-én életbe lépett választási törvény, okulva az 1960-70-es évek kormányzási nehézségein, koalíciós kényszerein, 10%-os parlamenti küszöböt vezetett be, amelynek hatása az 1983-ban és 1987-ben rendezett választásokon már érződött is. Az 1983-as választásokat egy új párt, a Haza Pártja (Anavatan Partisi-ANAP)105 nyerte, ami a civil politizálás sikerét jelentette, hiszen Turgut Özal pártja a hadsereg által támogatott Nemzeti Demokrata Párt felett aratott győzelmet. Az ANAP jobboldali gyűjtőpárt volt, szabad piacgazdaságot és szekuláris köztársaságot hirdetve a katonai puccs előtti jobboldali - liberális, konzervatív, nacionalista és iszlámista erőket egyaránt magába foglaló - politikai tömörülések, vagyis az Igazságpárt, a Nemzeti Mozgalom Pártja és a Nemzeti Üdvpárt olvasztótégelyévé kívánt válni. Ez volt az ANAP ereje, de egyben gyengesége is.106 Özal felhagyott az atatürki vallásfelfogással, és nyíltan hirdette: „Az állam szekuláris, de én nem; én muszlim vagyok."107 Turgut Özal kormányai programjának középpontjában a VI. Demirel- és az Ulusu- kormány által megkezdett gazdasági reformok folytatása, mindenekelőtt az infláció mérséklése állott. Törökország, Özal liberális gazdaságpolitikájának eredményeként elkerülte a fizetésképtelenséget, és az évtized elejére kilábalt a gazdasági válságból, ám a további dinamikus fellendülést megakadályozta a kuvaiti válság.108 Az özali gazdaságpolitikának köszönhető gyors, szinte radikális társadalmi változások tovább mélyítették az ország egyes területei között húzódó kulturális szakadékot, ez erősítette a pártok és a választók szavazatainak fragmentálódását. A gazdasági átalakulás terhei az alacsonyabb jövedelemmel bíró tömegeket érintették, ez érződött is az 1987-es választásokon: az ANAP szavazatokat vesztett, ám ekkor még nem volt olyan párt, amely a vákuumot kitölthette volna.109 2004. tavasz-nyár 137
