Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Pintér Attila A Szovjetunió felbomlásával módosult az észak-atlanti szövetség és ezen keresztül Törökország szerepe, jelentősége is. A NATO négy évtizeden keresztül a török védelmi politika, katonai gondolkodás sarokköve volt. Ankara úgy vélte, hogy a szövetség déli szárnyának pilléreként biztos értéket képvisel a Nyugat számára. 1991 után a török vezetők, mivel Törökország számára a NATO kulcsintézmény volt, és a Nyugathoz fűződő pszichológiai kapcsolatot jelentette, illetve megértették, hogy a szövetség szerepének csökkenésével, Ankara Európával kapcsolatos elképzelései is sérülnek, nem akarták elfogadni a NATO jelentőségének fokozatos mérséklődését. A török politikusok 1991 után azt hangoztatták: Törökország negyven éven keresztül védte Európát a Szovjetunióval szemben, ennek elismerését, ellentételezését kéri, lehetőség szerint EU- tagság formájában.110 A kétpólusú világ felbomlása következtében függetlenné váló balkáni, kaukázusi, közép-ázsiai államok gyorsan a török külpolitika látókörébe kerültek. A török lakosság és a külpolitika irányítói rádöbbentek, hogy a törökországi törököket e régiók nemzeteinek egy részével (bosnyák, csecsen, azeri, kazah, özbeg, tíirkmen) vérségi és vallási kötelékek kötik össze. Özal gyorsan felmérte, hogy az atatürki izolációs külpolitika végleg idejétmúlttá vált. A Kaukázus és Közép-Azsia nem csupán vallási-kulturális- történelmi kötelékek miatt vált fontossá Ankara számára, hanem azért is, mert harmadikutas megoldást jelentett Brüsszel és Mekka között. Előbbi, 65 milliós muszlim lakossága, eltérő kultúrája miatt egyre inkább elutasította Törökországot, amely viszont az iszlám országoktól igyekezett megfelelő távolságot tartani. Törökország katalitikus szerepet játszott a kaukázusi és közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokban. A török kormány 1,5 milliárd USD értékű exporthitelt nyújtott, valamint ösztöndíjakat biztosított diákoknak, üzletembereknek, katonatiszteknek. Török szakértők áramlottak a „testvéri" köztársaságokba, több száz jegyzőkönyvet írtak alá. Ankara célja az volt, hogy a török államok vezetője legyen, és ezzel megakadályozza az iszlám fundamentalizmus térnyerését, Irán vagy Szaúd-Arábia befolyásának megerősödését. Özal úgy vélte, alternatívát, török modellt kínál a kaukázusi és középázsiai török államoknak egy szekuláris, többpárti demokráciával és piacgazdasággal rendelkező muszlim ország képében. Törökország, újságokkal, könyvekkel, televízió programokkal árasztja el a térséget, és arra aspirál, hogy a török nyelvű világ kulturális Mekkája legyen, hídszerepet töltsön be a régió, valamint Európa között és úgy tekintett a „testvéri" országokra, mint természeti kincsek forrása és olyan térség, amely képes felvenni a török termékeket.111 Törökország térnyerése átmenetinek bizonyult a régióban. Az Ankara által remélt privilegizált partnerség nem fejlődhetett ki, mivel Törökország pénzügyi és technológiai adottságai korlátozottnak bizonyultak, világossá vált, hogy a közös nyelv és kultúra nem elégséges a szoros együttműködéshez. Az, hogy Törökország hídszerepet kíván betölteni a kontinensek között, valamennyi mérsékelt, jobbközép és balközép politikai párt elfogadta. Legutóbb Ismail 138 Külügyi Szemle
