Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Pintér Attila megdöntése és a „mediterrán Kubának" tekintett sziget felosztása nem volt ellenére az Egyesült Államoknak, hiszen a török csapatok révén a stratégiailag fontos Cipruson biztosítani lehetett a NATO-jelenlétét. Törökország 1959-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Közösségekhez, amellyel 1963-ban társulási megállapodást is kötött. A 70-es évek folyamán, annak ellenére, hogy Ecevit miniszterelnök megkísérelt közeledni az európai hatalmakhoz, csökkent Brüsszel érdeklődése Törökország iránt. Ennek egyik legfontosabb oka a ciprusi kérdés kiéleződése volt, az EK határozottan a görögök mellé állt. 1975 áprilisában Maurice Druon francia kultuszminiszter egy beszédében párhuzamot vont a Ciprus elleni török invázió és Ausztria német megszállása között.100 A másik ok abban rejlett, hogy 1978-ban Bíilent Ecevit jelezte, Törökország szeretné átértékelni az Európai Közösségekhez fűződő kapcsolatait. Elképzelései szerint az 1963-as társulási megállapodás hátrányos volt Ankara számára, ezért módosításra szorul. Javaslata értelmében öt évre be kell fagyasztani Törökország kötelezettségeit, ám Ankara ez alatt az idő alatt is igényt tartana a brüsszeli pénzügyi támogatásra. Ecevitet a miniszterelnöki székben követő Demirel gyorsan igyekezett megnyugtatni az EK-t, Törökország a társulási megállapodásban foglaltakat követve kíván csatlakozni. A török-EK kapcsolatok javulását megakadályozta az 1980-as katonai puccs. 1980-tól napjainkig Az 1980. szeptember 12-i katonai beavatkozás célja a szélsőséges szervezetek tevékenysége következtében kialakult erőszakhullám megszüntetése volt. A puccsot követően valamennyi politikai pártot törvényen kívül helyezték, vezetőit eltiltották a politizálástól.101 Mindez azt jelentette, hogy a következő, 1983-as nemzetgyűlési választásokon egyetlen régi párt vagy politikus sem indulhatott, és ez a tény jelentős változásokat indított el a török pártstruktúrában. A politikusok régi generációja az 1987-es referendum után már részt vehetett a választásokon, természetesen az 1980 után alakult új pártok élén, ám addigra már az új, feltörekvő politikusi generáció is létrehozta saját szervezeteit. Ennek következtében a szavazók voksai megoszlottak a régi és új vezetők által létrehozott, gyakran azonos politikai irányvonalat követő pártok között. Az idősebb szavazók pártszimpátiája már nem jelentett feltétlenül követendő példát az utódok körében.102 A hadsereg a 70-es évek instabilitást eredményező belpolitikai folyamatai, a szélsőjobb- és szélsőbaloldali terrorszervezetek által teremtett erőszakhullám közepette ismerte fel, hogy a vallásos nevelés hiánya vezetett a rendszerellenes ideológiák megerősödéséhez. Ezek további térnyerésének elkerülése érdekében az 1982-es alkotmány 24. paragrafusa az alsó- és középfokú iskolákban kötelezővé tette a vallásos oktatást. 136 Külügyi Szemle
