Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között programjában megjelentek. A nacionalizmuson az ifjútörököktől eltérően nem etnikai, hanem kulturális nacionalizmust értettek, ám ez nem volt teljesen kiforrott gondolat. Csupán 1938-ban, Tekin Alp „Le Kemalisme" című munkájában történt kísérlet a török nacionalizmus részletes bemutatására.50 Szekularizmus kapcsán a kemálista elit francia példát követett: A török nyelvben is meghonosodott laicizmus (Iáik) kifejezést a franciából kölcsönözték, ahol az vallásellenességet, antiklerikalizmust jelent. Mivel azonban iszlám egyház nem létezett, e törekvések az iszlámot követő egyén ellen irányultak.51 Újradefiniálták a törökség nemzeti, politikai, vallási és kulturális identitását, eltörölték a kalifátust, a különböző dervisrendeket feloszlatták.52 A muszlim naptárat a Ger- gely-naptár, a fez viselését a kalapé váltotta fel. Kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult a török nyelv lejegyzésére az arab írásjegyeknél alkalmasabb latin betűs írásra való áttérés: az újabb generációk számára gyakorlatilag ellehetetlenült a hagyományos, nem utolsó sorban vallásos irodalomhoz való hozzáférés, ezzel együtt könnyebbé vált az európai nyelvek tanulása és csökkent az analfabétizmus is.53 Modernizálták az egészségügyet, ebben fontos helye volt a malária elleni küzdelemnek, amelyet törvény szabályozott.54 Az 1934-ben bevezetett névreform értelmében minden török állampolgárnak európai mintára vezetéknevet kellett felvenni.55 A vallási-oktatási intézmények felszámolásával, egységes állami közoktatási rendszer bevezetésével az ulemát megfosztották hatalmától. A seriat alapján törvénykező egyházi bíróságok megszüntetése után a svájci polgári törvénykönyvön és az olasz büntető törvénykönyvön alapuló új jogrend került alkalmazásra. Az 1924. április 24-én elfogadott alkotmány értelmében Törökország köztársaság, amelynek államvallása az iszlám. Az alaptörvény a törvényhozó és végrehajtó hatalmat egyaránt a Török Nagy Nemzetgyűlésre ruházta, de a végrehajtó hatalmat a köz- társasági elnök és a miniszterek tanácsa gyakorolta. A parlament ellenőrizte, és szükség esetén leváltotta a kormányt, ám sem a köztársasági elnök, sem a kormány nem oszlathatta fel a nemzetgyűlést, amelynek tagjai nem választókerületüket, hanem az egész nemzetet képviselték. Ezt jelezte a „mebus" (küldött) kifejezés, amelyet 1945 januárjában a „milletvekili" (parlamenti képviselő) kifejezés váltott fel. Választójoggal minden 22 év feletti férfi és - Európában először - nő rendelkezett. Az alkotmányt 1937-ben módosították: az alaptörvénybe iktatták a CHP programjának is részét képező hat atatürki alapelvet, emellett rögzítette, hogy a Török Köztársaság szekuláris állam - az iszlám, mint államvallás definícióját 1928-ban törölték az alkotmányból.56 A független török államot a katonai és civil elit teremtette meg. A reformok megteremtéséhez azonban szüksége volt egy szervezeti egységre, amelyet a Köztársasági Néppárt, a CHP testesített meg. A párt jogelődje 1921 májusában alakult, amikor Ke- mál legmegbízhatóbb híveiből megszervezte a Jogok Védelme Csoportot (Müdafaa-i Hukuk Grubu), amely 1923. augusztus 9-én Néppártra (Halk Firkasi) változtatta nevét.57 A Néppárt 1924-ben vette fel a Köztársasági Néppárt nevet, amikor a nemzetgyűlés2004. tavasz-nyár 125
