Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Pintér Attila ben Hüseyin Rauf (Orbay) 32 képviselővel kivált soraiból, és létrehozta a Haladó Köz- társasági Pártot (Terakkiperver Cumhuriyet Firkasi). A Néppárt attól tartott, az új szervezet kisajátíthatja a köztársasági nevet, ezért a kormánypárt is kibővítette nevét a köz- társasági szóval. Az új tömörülés, programja alapján, liberális pártként volt definiálható, ám a fiatal köztársaság ekkor még nem bírta el a többpártrendszert. A Haladó Köz- társasági Pártot néhány hónapos működés után 1925. június 3-án betiltották.58 Az egypártrendszert nem ideológiai, hanem gyakorlati megfontolások indokolták, a reformok gyors és radikális alkalmazása nem tűrt semmiféle ellenzéket. Ezzel együtt 1930- ban Kemál már elérkezettnek látta az időt egy második politikai párt felállítására, így felkérte régi barátját, a párizsi nagyköveti posztról éppen hazatért Ali Fethi (Okyar)-t, hogy szervezzen meg egy új pártot. Kemál egyetlen feltételt szabott csupán, a pártnak tiszteletben kell tartania a republikanizmus és szekularizmus elvét. Az új szervezet, amely a Szabad Köztársasági Párt (Serbest Cumhuriyet Firkasi) nevet vette fel, rövid időn belül óriási népszerűségnek örvendett.59 Amikor 1930 szeptemberének elején a párt elnöke, Ali Fethi (Okyar) Izmirbe látogatott, a rá várakozó tömeg összecsapott a rendőrséggel, amely a tömegbe lőtt. A kormánypárt ezt úgy értelmezhette, hogy a vidéki konzervatív lakosság sorakozott fel az új szervezet mögött. Az októberben megrendezett helyhatósági választásokon a párt az 512 körzetből alig 30 helyen aratott sikert, ám a kormánynak már ez is sok volt. A választásokat követően Ali Fethi (Okyar) a nemzetgyűlésben csalással vádolta a kormányt, mire Kemál figyelmeztette barátját, ha az események ebben a mederben folynak tovább, mint köztársasági elnök, nem maradhat pártatlan. Ali Fethi (Okyar) értett a szóból, és 1930. november 16-án feloszlatta pártját.60 Az ellenzék szerepét az elkövetkező másfél évtizedben a nemzetgyűlés független képviselőivel igyekeztek betöltetni, 1931-ben 30,1935- ben pedig 14 független képviselő jutott a nemzetgyűlésbe.61 A CHP a központ, a katonai és civil elit pártja volt, bázisát a katonatisztek, tisztviselők és az értelmiség egy része, a művelt, városi csoportok alkották, ők azonban a társadalomnak csak egy szűk hányadát fedték le. A társadalom túlnyomó többsége, a centrumhoz nem tartozó, perifériára szorult vidéki konzervatív lakosság 1946-ig nem rendelkezett parlamenti képviselettel.62 A CHP egyeduralma tulajdonképpen azt jelentette, hogy más formában és más keretek között, de továbbtartott a katonai és civil elit dominanciája, amely az Oszmán Birodalmat jellemezte. A birodalomban a gyermektizednek köszönhetően hosszú időn át rabszolga származású katonai és civil elit az adófizetők felett álló privilegizált testületet, nem pedig örökletes jogokkal rendelkező kasztot alkotott. Az elitben a bürokrácia speciális helyet foglalt el: Törvényeket és határozatokat készített elő, megtestesítette az államot és annak politikáját, megosztva ezzel a szultán abszolutizmusát. A bürokrácia volt felelős a reformok bevezetéséért, így a reformmozgalmak kiindulópontja és védelmezője lett. A XIX. században az elit kulcsszerepet játszott a modernizációban, mivel úgy vélte, ez az egyetlen járható út a birodalom politikai-társadalmi rendszerének megőrzésére.63 A reformok 126 Külügyi Szemle
