Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Csaba László: Stratégiaváltás az orosz külpolitikában
Csaba László pás mérésének jogát, a gyakorlatban, különösen Putyin miniszterelnökké választásától az elvi iránymutatástól függetlenül erősödő nyugati orientáció kibontakozása dokumentálható. Ez nem pusztán a különféle hivatalos nyilatkozatokban, hanem a kétpólusú világrendből itt maradt szervezeteken átívelő új nemzetközi biztonságpolitikai struktúrákban való aktív részvételben is tetten érhető. A külpolitikában erősödő nyugatosság a gazdaságpolitikában is erősödő piacpártiasággal társult. Az európai dimenzió eközben új jelentőségre tett szert. A Puty in-kor szak 2000-2004 között Csak ezen időszak vége hozott külügyminiszter-váltást (Szergej Lavrov), ami aláhúzza azt a vonást, hogy a külpolitikai stratégiát továbbra is az elnöki adminisztrációban alakítják ki. A kimondottan végrehajtó típusú Ivanov mellett az orosz külpolitika számos új vonást vett fel, amelyeket összegezve jelenít meg Vlagyimir Putyin szeptember 11-e után tett kijelentése, mely szerint Oroszország nem egyszerűen európai állam, hanem nyugateurópai állam. Ez a felvetés nyilvánvalóan a nemzetközi kapcsolatok Észak-Dél tengely menti átrendeződését jeleníti meg. Ehhez eminens orosz érdek fűződik, hiszen ami korábban egyes megfigyelők számára az elnyomott kaukázusi és közép-ázsiai népek szabadságküzdelmének is tűnhetett, most jól igazolható közvetlen szálakon kötődik a vaha- bita fanatikusok és az al-Káida hálózata által szervezett nemzetközi terrorizmushoz. Az első időszakban nagy hangsúlyt kapott - a folyamatosság jegyében - a háromszögelés, azaz az amerikai és európai viszonyrendszer egyensúlyban tartásának igénye (Póti, 2002.145. o.). Eközben lehetetlen volt nem észrevenni az EU közös védelmi politikájának, különösen annak a NATO-tól elszakadó, önállósuló értelmezésének támogatását orosz részről. Ez azonban elsősorban taktikai megközelítésnek tűnik, mint ahogy az unió biztonságpolitikájának konkretizálásában is számos improvizatív, katonai tervezésre és szervezésre nehezen lefordítható elem (volt) található. Vlagyimir Putyin, az első demokratikusan megválasztott, békés úton hatalomra került és támogatottságát azóta is megőrző orosz vezető nagyszabású reformokba kezdett. Ezek fő célja a piacgazdaság intézményrendszeréből még hiányzó elemek kiépítése (az átalakulás harmadik szakaszának beteljesítése), valamint az államhatalomnak a piaci-oligarchikus erőktől történő függetlenítése. A szakirodalomban megoszlanak a nézetek a tekintetben, hogy az e célra bevetett adminisztratív eszközök célra ve- zet(het)tek-e (pozitív értékelést lásd Hanson, 2003.381. o., Réthi, 2003., szkeptikusabbat: Glinkina, 2003., Jaszin, 2003. 35-36. o.). Az azonban kétségtelen, hogy az elzárkózás az oligarchikus piacvédelemben érdekelt erőket támogatja, márpedig az Oroszországba irányuló tőkebefektetések 2000-2002 közt egyszer sem érték el a kilencvenes évek átlagos (alacsony) szintjét, a másfél milliárdot, sőt negatív tőkemérlegű év is volt köztük. 108 Külügyi Szemle
