Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Csicsmann László szét a nemzetnek. Például az öbölháború alatt 300 incidenst jeleztek, amelyeket amerikai-arabok ellen követtek el (Najjar, 2000, 259. o.). A Nagy-Britanniában élő muzulmánok létrehozták sajátos ernyőszervezetüket, a Muslim Council of Britaint (MCB), amelynek három feladatot szenteltek: 1. elérni, hogy a brit társadalom megértse az iszlám vallást és kultúrát, valamint elismerje az iszlám közösség létjogosultságát; 2. a brit kisebbség megismerje a brit társadalom általános működését és szabályait; 3. részt venni a brit társadalom minden szintjén, kezdve a politikától az alsóbb szintekig bezáróan (Muslim Council of Britain, Annual Report, 1999, 9. o.). Az MCB egyik jelentős funkciója a médiával való kapcsolattartás is, amelynek keretében a jelentősebb brit újságokkal, újságírókkal alakít ki a szervezet kapcsolatot, és felhívja az iszlamofób cikkekre a figyelmet. Fontos célkitűzés továbbá, hogy minél több muzulmán kerüljön újságírói pályára, így az önreprezentáció kérdése megoldhatóvá válik, amellyel kiküszöbölhető az iszlámmal kapcsolatos félretájékoztatás (Muslim Council of Britain, Annual Report, 1999, 23-24. o.). A Nagy-Britanniában élő muzulmán kisebbség médiában való reprezentációja kapcsán végzett felmérés hat olyan véleményt vélt felfedezni, amely majdnem minden, iszlámmal foglalkozó cikk implicit vagy explicit előfeltevéseként jelent meg: 1. az iszlám veszélyezteti a brit társadalmat és értékeit; 2. a muzulmánok irracionálisak, képtelenek a brit társadalomba integrálódni; 3. az iszlám egy elmaradott vallás; 4. a muzulmánok egységesek, nem differenciáltak; 5. a muzulmán kisebbség nem igazán képvisel hírértéket; 6. a muzulmán nők mint médiaszereplők háttérbe szorultak (Poole, 2000,162. o.). A Kanadai Iszlám Kongresszus (Canadian Islamic Congress, CIC) 1997-ben felmérést végzett a kanadai napilapok körében, azok iszlámellenességének mértékéről, majd rangsorolta a napilapokat az iszlámmal szembeni negatív megnyilatkozás alapján. A legrosszabb kategóriába a Toronto Star került, ugyanis a Közel-Keletről szóló tudósításaiban arról értekezett, hogy a kanadai muzulmánok ugyanúgy veszélyt jelentenek a társadalomra nézve, mint a Közel-Keleten élő öngyilkos merénylők: „Azok a muszlimok, akik ezeket a bűncselekményeket elkövetik, nem különböznek a Torontóban élő muzulmánoktól, hiszen hitük a Koránon alapszik" (Anti-Islam in the Media, 1998, 5. o.). A féléves felmérés alapján arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy az esetek többségében az iszlámról szóló cikkek olyan nemzetközi politikai eseményekkel kapcsolatosak, mint az arab-izraeli konfliktus vagy az iszlám fundamentalisták merényletei. A brit muzulmán kisebbség médiában való reprezentációjának egyik próbaköve volt az úgynevezett Rushdie-ügy. Salman Rushdie - indiai születésű muzulmán író - Sátáni versek címen megírt könyvével magára haragította az egész iszlám közösséget Nagy-B- ritannia határain belül és azon kívül egyaránt, a brit városokban, többek között Brad- fordban hatalmas tüntetéseket, könyvégetéseket előidézve. Az iráni Khomeini ajatol- lah pedig fetvát adott ki Rushdie meggyilkolására. A nyugati médiában a Rushdie-ügy98 Külügyi Szemle
