Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Az „iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában ró'l szóló tudósítások a hidegháború utáni új kor hajnalát jelezték előre, vagyis azt a diskurzusváltást, amelyet a szovjet rendszer összeomlása előidézett egy új ellenségkép megjelenésével. Kai Hafez felmérései alapján a Salman Rushdie-ról szóló tudósítások két jellegzetességgel bírnak: 1. az ügyről szóló tudósítások következtetéseként jelenik meg, hogy az iszlám és az emberi jogok összeegyeztethetetlenek (lásd a szólásszabadság kérdését); 2. szinte egyetlen cikk, tévéadás sem szólt arról, hogy egy hívő muzulmán számára mit jelent a Sátáni versek című mű, hogy megkérdőjelezi az iszlám alapelveit, és kigúnyolja Mohamed prófétát (Hafez, 2000e, 54-57. o.). A Nyugat ismét a leegyszerűsítés és dichotomizálás eszközével élt, ugyanis a szólásszabadságot szembeállította az erőszakkal és a barbársággal, amelyet a feldühödött és vallási érzületében mélyen megsértett muszlim közösség képviselt. Nyilvánvalóan ezen európai reakció egyik oka a nyugati civilizáció liberalizmusából és szekularizmusából fakad. ARushdie-ügy egy másik érdekességre is rámutatott, nevezetesen arra, hogy a nyugati médiában csak nagyon ritkán jelennek meg az iszlám civilizáció képviselői, hogy egy-egy társadalmi változást, politikai eseményt bemutassanak a saját szemszögükből. Az a néhány tudós, közéleti személyiség, író vagy publicista, - akiket szemmel követhetünk a napilapokban vagy a hírműsorok esti kiadásaiban - rendszerint a nyugati életmódot követő értelmiségiek, akik sokkal inkább a nyugati civilizáció képviselői, és nem az iszlámé. Ilyen többek között Salman Rushdie is, akit a nyugati média szereplői rendszeresen meginterjúvolnak, viszont a muzulmánok elfogadhatatlannak tartják személyiségét. A muzulmánok egyik fő problémája, hogy képtelenek megértetni magukat a nyugati társadalmakkal, és nem kepések az iszlámot autentikus képben bemutató személyeket kiállítani (Ahmed, 1993,164. o.). III. Az Egyesült Államok elleni terrortámadás a magyar és a külföldi sajtóban Az előző oldalakon kifejtettek alapján - mintegy összefoglalásként - az iszlám nyugati médiában való reprezentációjának három, világosan elkülöníthető szakaszát véljük felfedezni. Az első szakasz az 1970-es évektől kezdődik és a Szovjetunió összeomlásáig tart. E periódus alatt két, a korszakot meghatározó esemény történt: az olajválság és az iráni iszlám forradalom, amelynek hatására megjelent az iszlám terrorizmusra, fanatizmusra való hivatkozás az Egyesült Államokban. A média híradásai egyaránt vörös és zöld veszedelemről beszéltek, amelyek közül az amerikai külpolitika szempontjából az előbbi, vagyis a Szovjetunió feltartóztatása volt fontosabb. Ezt támasztja alá az 1979-es afganisztáni intervenció következtében az afgán mudzsahedeknek nyújtott amerikai pénzügyi és katonai támogatás is. 2003. tavasz 99
