Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Az „iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában azt jelenti, hogy az iszlámról szóló események eleve egy meghatározott keretben (frame) jelennek meg, amely a maga stílusával determinálja a mondanivalót. Ezt a keretet pedig a média, a politikai elit, az állam és egyéb partikuláris érdekek szimbiózisa alakítja ki, amely az iszlám és a Nyugat közös történelméből származó sztereotípiák továbbélését segíti elő (Hafez, 2000d, 12. o.). Az iszlámról való hitelesebb és „objektív" tájékoztatás végett a keret fellazításához kell folyamodni, ugyanis a diskurzus továbbélése egy önbeteljesítő jóslat rémképét vetíti előre, amelyet a tavalyi terrortámadás következményei is megerősítettek. „A középkor óta egyetlen olyan időszakot sem sikerült felfedeznem az európai és az amerikai történelemben, amelyben az iszlámról a düh, az előítélet és a politikai érdekek által teremtett kereten kívül, általánosságban vitatkoztak vagy gondolkodtak volna" - véli Edward Said (Said, 1997, 24. o.). Sajátos problémát jelentenek napjainkban a nyugati civilizációban élő amerikai vagy nyugat-európai muzulmán kisebbségekről szóló közvetítések. Az Egyesült Államok területén, akárcsak Európában rohamosan növekszik az iszlám, mint vallás és egyben, mint érték- és normarendszer is. Ez tulajdonképpen kettős kihívás elé állítja mind a nyugati társadalmakat, mind a kisebbséget. Az egyik ilyen kihívás, hogy azon másod-, esetleg harmad generációs muzulmánok, akik nyugati egyetemen szereztek diplomát, megtanulják a Koránt és az iszlám forrásait a posztmodern világ újdonságainak megfelelően alkalmazni úgy, hogy közben ne veszítsék el kulturális- és vallási identitásukat. A nyugati társadalmak számára viszont az a megoldandó feladat, hogy az iszlámot nem az idegenként, nem az ellenségként kell definiálni, hanem a nyugati civilizáció szomszédaként, sőt már-már részeként a több millió bevándorló révén (Kalin, 2001, 157. o.). Az Egyesült Államokban élő arab-amerikai kisebbség médiában való reprezentációjáról szól Orayb Aref Najjar kutatása. A tanulmány egyik érdekes megállapítása, hogy az USA-ba érkező arabok 90%-a keresztény, 10%-a muzulmán volt. Bevándorlásuk első hulláma a XIX. századra tehető, amikor főleg az Oszmán Birodalom közel-keleti területeiről érkeztek arabok az USA-ba. Egy 1991-es felmérés alapján az Egyesült Államokban élő arabok 50%-a keresztény (Najjar, 2000, 257. o.). A médiában a kb. háromnégy millióra tehető amerikai arabság egy az egyben muzulmánként reprezentálódik, amely igazolja az iszlám szerepének és jelentőségének sajtó és televízió általi túlértékelését. Az arab kisebbség számos politikailag is fellépő szervezetet hozott létre, hogy az országban jelenlévő, irányukban jelentkező diszkriminációt és sztereotípiákat felszámolja. Ezek közül az American-Arab Antidiscrimination Committee (ADC) a legjelentősebb, amely 1980-ban jött létre. Az ADC egyes felmérései bebizonyították, hogy „... az etnikai csoportokról való felfogást legtöbbször a külpolitika, a médiában való ábrázolás és az oktatás formálja" (Najjar, 2000, 259. o.). Nagyobb válságok esetén - lásd az öbölháborút vagy a 2001. szeptember 11-ei eseményeket - az érintett kisebbség, vallás, etnikum képviselői mindig rossz színben jelennek meg a médiában, mintha nem képeznék ré2003. tavasz 97
