Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Csicsmann László II/3. Az iszlám mint monolit egység Talán a leggyakoribb sztereotípia, amely az iszlám civilizációval kapcsolatban megfogalmazódik, az iszlám vallás homogenitásával kapcsolatos. Kevesen vannak tisztában azzal a ténnyel, hogy az iszlám az egyik legrugalmasabb vallás, a kialakult irányzatok száma a hetvenet is meghaladja. Sőt, az iszlám már a VII. században sem volt egységes, ugyanis a korai szektariánus leválások meghatározták ezt az időszakot. Elegendő a síita, szunnita és kharidzsita irányzatokra gondolni. A médiában az 1970-es években jelent meg először az iszlám, mint a nemzetközi politikai események egyik fontos komponense. Az olajválságról, majd az 1979-es iráni iszlám forradalomról szóló, főleg amerikai közvetítések során ugyanis gyakran már- már olyan szimbólumokként jelentek meg az Öböl menti monarchiák olajsejkjei, Khomeini ajatollah, valamint a nagy közel-keleti olajkutak, amelyekkel a nyugati civilizációt ért gazdasági-, társadalmi - és politikai válságokat azonosították. E szimbólumok gyűjtőfogalmává pedig az iszlámot, mint valami tértől és időtől független kategóriát választották. Korábban a térségről szóló hírekben az iszlám helyett az etnikai identifikáció jelent meg, így inkább arabokra, törökökre és perzsákra vonatkoztak a híradások (Said, 1997, 36-42. o.). A nyugati média elfeledkezett arról a tényről, hogy az iszlám jelentése, létezése, a több, mint egymilliárd muzulmán számára a mindennapjaikat meghatározó realitás, és többet jelent az elvont szimbólumoknál. Arról nem is beszélve, hogy a síita Khomeini ajatollah, mint az egymilliárd iszlám hívő jelképe már csak azért sem korrekt kép, mivel a muzulmánok döntő többsége szunnita. Mindenesetre az 1970-es évektől kezdve általánossá vált az a kép, hogy az iszlám az egyetemes Gonoszt/Rosszat testesíti meg. Történjen bármilyen konfliktus a világon, az iszlám negatív színekben jelenik meg. A zöld veszélyre való hivatkozás a nyugati médiában nyilvánvalóan egy olyan „kognitív csúsztatás", amelynek segítségével bizonyos manipulativ elemeket felhasználva egy adott véleményt elfogadtatunk. A kognitív csúsztatás technikája abban rejlik, hogy „ok-okozati összefüggést sugalmazunk, amely egyébként megalapozatlan" (Breton, 2000,124. o.). Nyilvánvaló, hogy a világgazdaságban kialakult stagfláció jelenségért és intézményi válságért nem okolható az iszlám civilizáció, hiszen e mögött sokkal mélyebb strukturális problémák húzódnak meg, amelyek a nemzetközi körülmények folytán az 1970-es években az új nemzetközi gazdasági rend programjában kerültek napirendre. A médiában ezen mélyebb válságjelenségek, - mint az Észak-Dél problematika - nem vagy csak elvétve jelennek meg, átadva a helyet az iszlám fanatikusoknak, akik megrengették a dollár stabilitását és a világgazdaságban betöltött szerepét. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a nyugati média tudatosan manipulálja a híreket, hogy a Rossz forrásaként tüntesse fel az iszlámot, vagyis nem létezik sem nyugati, sem iszlám konspiráció. Ehelyett inkább arról van szó, hogy az elmúlt néhány évtized alatt kialakult egy sajátos diskurzus az iszlámról, amely 96 Külügyi Szemle
