Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Csicsmann László delmeskedni" (idézi Busht Karim, 2000,40. o.). Az igazságos/igazságtalan háború megkülönböztetése a grotiusi filozófiából eredeztethető, aki az egyház által indított háborúk igazságos voltára helyezte a hangsúlyt a középkorban. Tulajdonképpen a nyugati civilizáció történetében is jelentkeztek azon erőszakos cselekmények/háborúk - elegendő csak a keresztes háborúkra gondolni -, amelyek politikai vagy gazdasági céllal vallási álarc mögé bújva indultak egy nem nyugati civilizáció ellen. Természetesen a modern kor szekularizációja révén vallási színezetű háborúk nem indulnak, és nem is indulhatnak, viszont e középkori terminológiát az igazságos versus igazságtalan és a jó versus rossz dichotómiája helyettesíti, amely mögött szintén meghúzódhatnak gazdasági és politikai érdekek. Ezt jól mutatja az erőszak szelektív alkalmazása, például érdemes felidézni az afrikai válságokba való be nem avatkozás és a koszovói válságba való beavatkozás között húzódó különbségeket. A nyugati civilizáció a posztmodern korban az egyetemesnek mondott olyan nyugati értékek védelmében indíthat háborúkat, mint az emberi jogok és a demokrácia kérdése. Az ilyen háborúk esetén a közvélemény szinte fel sem teszi a kérdést, hogy az ilyen értékekre, vagyis a jóra hivatkozva indított háború legitim-e, és esetleg nem vezet-e pont ezen értékek megsértéséhez globális szinten. A közvélemény - ahogy korábban utaltunk rá - az elit véleményét tükrözi. Az elit az öbölháború idején meglehetősen homogén véleményt képviselt, amely jól tükröződött az amerikai társadalmon is. Karim megkülönbözteti a „kis fokú" (retail violence) erőszakot a „nagybani" erőszaktól (wholesale violence). Az erőszakos, látványos fegyveres konfliktusok alapvetően a nem nyugati civilizációk számlájára írhatók, ezzel szemben a Nyugat sokkal jelentősebb és kvázi láthatatlan erőszakkal él, amelybe a gazdasági elnyomorodástól kezdve a politikai függésig minden beletartozik. „A tömegkommunikáció az előbbit általában az uralkodó diskurzusok keretén belül helyezi el, terroristáknak démonizálva őket, miközben javarészt figyelmen kívül hagyja azt a globális terrorizmust, amelyet az Észak közvetlenül vagy kliens államokon keresztül követ el" (Karim, 2000, 23. o.). II/2. Az arab-izraeli válság a médiában - az antiszemitizmus kérdése Egyetlen kérdés sem vált ki olyan nézeteltéréseket és társadalmi vitákat, mint az arabizraeli válság. A palesztin nép és személy szerint Arafat, a nemzetközi politika változásainak függvényében, hol szimpátiát élvez a nyugati világban, hol persona non grata- ként tartják nyilván. Ezen fordulatok jól megfigyelhetők a második intifáda eseményei kapcsán. Arafat a szeptember 11-ei terrortámadást követően elveszítette az amerikai külpolitika bizalmát, habár a nyugat-európai országok támogatásukról biztosították. Ezt követően 2002 márciusában, a bejrúti csúcsértekezlet környékén Arafat ismét élvezte George Bush támogatását, különösen a ramallahi fogva tartásának heteiben. A palesztin 92 Külügyi Szemle
