Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Az „iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában ügy pedig támogatást élvezett a dzseníni menekülttáborban elkövetett mészárlás napjaiban. Egyébként a sajtótermékek és tévéhíradások jelentős része az izraeli oldal mellett áll ki, anélkül hogy az eseményekbe, történtekbe mélyebb betekintést nyernének. A Népszava 2002. június 15-ei számában jelent meg figyelemre méltó módon Kőbányai János publicisztikai írása Prolongált apokalipszis címmel, amelyben a Palesztin Hatóságot emberiség elleni bűntettekkel vádolja, „...a Palesztin Hatóság hivatalos televíziójában minden terrorista búcsúvideóját többször közvetítik, bizonyítva a Hatóság vagy annak vezetője teljes felelősségét az emberiség ellen elkövetett bűnökért."4 A publicista néhány sorral még ennél is továbbmegy, és kijelenti, hogy „...ma a Szentföldön lejátszódó események nem hasonlítanak a westernfílmek sztorijaira, mert itt bizony nem a Jó győz... Épp ellenkezőleg azt lehet tapasztalni, ha nem is minden vonakodás nélkül, de a Rossz értékei nyernek teret, elfogadást. Ha nem így lenne, akkor Arafat és rezsimje nem létezhetne égj napig sem ...A zsidók igen magukra hagyottak... harcukban."5 Vajon Ariel Sáron mint Izrael kormányfője - aki köztudottan számos véres esemény résztvevője a '80-as évek libanoni eseményeitől a dzseníni mészárlásig bezáróan - a Jót testesíti meg? Az az ártatlan palesztin pedig, aki elítéli a merényleteket, és egy békésebb jövő reményében éli napjait, a Rossz megtestesítője? A Jó és a Rossz küzdelme vissza-vissza térő motívum az arab-izraeli válságban, amellyel a média az egyik felet démonizálja. A cikkben sajátosan jelenik meg a palesztin nép kollektív bűnösségének gondolata, vagyis az az érv, hogy a palesztin nép maga felelős azokért az állapotokért, amelyek a megszállt területeken uralkodnak, már- már azt az álláspontot sugallva, hogy a palesztin területek megszállásáért is a palesztin nép felelős, Izrael pedig a Jó fölött őrködik. A másik cikkbéli motívum a viktimizá- ció kérdése, vagyis az egyik nép mindig áldozatként tünteti fel saját magát. A Newsweek 2002. július 1-jei számában két érdekességre lehetünk figyelmesek. Az egyik az angol nyelvű újság 6. oldalán „No Arabs, no attacks" címet viseli, amely egy zsidó telepes pólójáról származó felirat, miután palesztin fegyveresek lerombolták az otthonát, és megöltek három gyermekét. A másik cikk egy jeruzsálemi baleseti intézet mindennapjaiba enged bepillantást nyerni, egy olyan intézetbe, ahová nap mint nap érkeznek a merényletek izraeli áldozatai.6 Mindkét cikk az izraeli népet viktimizálja, elfeledkezve arról, hogy az arab-izraeli konfliktusnak lényegesen több palesztin áldozata van a Jó értékeinek védelmére hivatkozva. Vajon miért nem teszi fel egyetlen cikk sem a kérdést, hogy a Jó értékeinek (érdekeinek) védelmében meddig legitim az erőszak? A másik oldal - a média által kikiáltott Rossz - nem az emberiség részét képezi? Nyilvánvalóan a háttérben a nagyhatalmak érdekei húzódnak meg. A nagyhatalmi érdekek változásai húzzák meg a határt a legitim erőszak, a terrorista merénylő és a szabadságharcos kategóriák között, elfeledve azt az „apró" tényt, hogy mindegyik kategória emberek életét oltja ki, sokszor ártatlan emberekét, izraeliekét és palesztinokét egyaránt. A Nyugat által létrehozott terrorizmusellenes koalíció - amelybe az arab államok megnyerése elsődleges fontosságú cél- rávilágít a külpolitikai ingadozásokra. 2002 tavaszán az Egye2003. tavasz 93
