Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
Wagner Péter lás megnövekedése, a földosztás folytatása és felgyorsítása, valamint a nagy ipari beruházások megvalósítása kapott kiemelt hangsúlyt.1 A rendszer támogatottságának fontos eleme volt a párt pánarab ideológiája. Irak ki- sebb-nagyobb erőkkel az össze arab-izraeli háborúban részt vett. A Gamal Abdul-Nászir (Nasszer) halálát követő hatalmi űrben Irak és Szaddám Húszéin komoly esélyekkel pályázott az arab nemzet vezetőjének címére. Hadserege az egyik legjobban képzett és felszerelt volt, népességszáma és stratégiai fekvése révén meghatározó szerepet játszott a térségben, s őrizte függetlenségét az Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól egyaránt. Csak találgathatunk, mi történt volna akkor, ha Irak nem kezd bele az országot romba döntő, Irán ellen vívott háborúba. Ez a konfliktus gyakorlatilag tönkretette az 1970-es években elért eredményeket. Bár a kiépült struktúrák megmaradtak, a korábbi évtizedre jellemző jólét a múlté lett. 1988-ra az iraki gazdaság romokban hevert, az ország súlyosan eladósodott, a középosztály meggyengült, a férfilakosság nagy része fegyverben állt. Az öbölháború és az azt követő szankciók sok tekintetben oda juttatták az országot, ahonnan évtizedekkel korábban elindult. Irak újjáépítésének is ez lehet az egyik kulcsa. Egy olyan országról van szó, ahol az emberek már megtapasztalták a jólétet, rendelkeznek a megfelelő tapasztalatokkal, a szükséges szellemi és gazdasági erőforrásokkal. Az új Irak létrejöttének másik és fontosabb kulcsa a politikai stabilitás kérdése. Napjaink eseményei, hetekkel, hónapokkal Szaddám Húszéin bukása után kevés reményt adnak erre. A régi elit bukásával a hatalmi pozíciók megszerzésért olyan ellenzéki szervezetek küzdenek Bagdadban, amelyek tömegtámogatottsága nem ismert. A helyzetet részben bonyolítja, részben stabilizálja az Egyesült Államok katonai jelenléte. Washingtonnak szintén megvannak a maga jelöltjei és elvárásai az új rendszerben. Az egyszerű iraki állampolgár, aki saját szabad akaratából még sohasem tehette le voksát egyik vagy másik politikai irányzat, ideológia vagy egyszerűen csak jövőkép mellett, egyszerre aggódik saját és országa biztonsága felől. Az ilyen mértékű politikai instabilitásért az elmúlt 35 év diktatúrája felelős, amely a totális diktatúrák sajátjaként felszámolt, elhallgattatott mindenféle disszonáns hangot. A fejlődés és jólét ára Irakban a rendszerbe való teljes és kötelező betagozódás volt. Akiket szép szóval nem lehetett meggyőzni arról, hogy csak a Baasz Párt által kínált út az üdvözítő, azokra üldöztetés, börtön, kínzás, emigráció vagy halál várt. E tanulmány célja, hogy bemutassa azokat az eszközöket, amelyekkel lehetővé vált az önkényuralom ilyen magasan szervezett rendszerének létrehozása, amelyek változó időkben változó súllyal játszottak szerepet a hatalom legitimitásának és stabilitásának fenntartásában. Ezek elsősorban a Baasz Párt, a fegyveres erők, a biztonsági és hírszerző szervezetek. Másodsorban Szaddám Húszéin saját családja és rajta keresztül a törzsiség szerepe, valamint maga a kormányzati és politikai rendszer általában. Ez utóbbi két téma vizsgálatát külön indokolja véleményünk szerint, hogy a kelleténél mindig is kevesebb szerepet kaptak az iraki diktatúra elemzése során. 722 Külügyi Szemle
