Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
A diktatúra pillérei Szaddám Húszéin alatt Szaddám Húszéin családi, törzsi hálózata Az iraki rendszer egyik sajátossága volt, hogy a Baasz Párt hatalomra jutása után az ország irányításában, ha azt nem is sajátította ki, de meghatározó szerepre tett szert egy törzs. Szaddám Húszéin saját, Bú Nászir törzsének beépülése a hatalmi rendszerbe olyan átható volt, amelyhez hasonlót a Közel-Kelet arab országaiban csak Szaúd-Ará- biában találunk. Fontos különbség azonban a két ország között, hogy míg az előbbi modern köztársaság, utóbbi tradicionális monarchia az Ibn Szaúd törzs uralma alatt. A Baasz Párt uralma alatt az iraki törzsek felemelkedése és a törzsiség szerepének megnövekedése két lépcsőben történt. Az 1980-as évek közepéig csak Szaddám Húszéin saját törzsének és néhány vele szövetséges törzs tagjai kerültek a fontos pozíciókba, leginkább a rendszer stabilitásának biztosítása érdekében. A törzsiség, mint kvázi ideológia megjelenése, később, csak az 1990-es években került előtérbe, amikor egyrészt a szankciók hatására az állam már képtelenné vált ellátni számos hagyományos funkcióját, másrészt a lojalitás és a diktatúra támogatása érdekében Szaddám Húszéin a hivatalos propaganda szintjén is e tradicionális társadalmi struktúra felé fordult. Szaddám Húszéin rokonságának felemelkedése Haszan al-Bakrhoz és Hajrallah Tal- fához köthető. Mindketten a Bú Nászir törzs Bedzsát klánjába tartoztak, utóbbi egyszerre volt a diktátor nagybátyja és később az apósa. Al-Bakrt és Talfát összekötötte, hogy mindketten katonatisztek és az arab nacionalizmus hívei voltak. Az 1960-as évek közepén al-Bakr szerezte meg az éppen újjáalakuló Baasz Párt főtitkári tisztségét. Mivel korábban a szervezet többször is a belső frakciók önmarcangolásának esett áldozatul, az új vezető immár egységes vezetést akart. Állítólag Talfa már ebben az időben javasolta al-Bakrnak, hogy az ideológiai szolidaritás helyett a törzsi szolidaritásra helyezzék a hangsúlyt a párt átalakításakor. Az új főtitkár a két szélsőség között próbált egyensúlyozni. A főtitkár-helyettesi tisztséget és a párt saját hírszerző szervezetének vezetését rokonára, az ifjú Szaddám Huszeinre bízta.2 Haszan al-Bakr elnöki periódusa alatt (1968-1979) a Bú Nászir és a vele baráti viszonyban levő Tikrít környéki szunnita arab törzsek tagjai csak kisebb számban és főleg a hírszerző és biztonsági szervezetekbe nyertek felvételt. Ezek közvetlen irányítója az ország alelnöke, Szaddám Húszéin volt. Amikor a visszavonulás előszeleként al- Bakr lemondott a hadügyminiszteri posztról 1977-ben, azt veje, Szaddám Húszéin sógora, Adnán Hajrallah Talfa tábornok kapta meg. 1974 és 1983 között a legfontosabb hírszerző szervezet, a Muhábarát vezetője Barzán Ibrahim at-Tikríti, Szaddám Húszéin féltestvére volt. Ali Haszan al-Madzsid, Szaddám első fokú unokatestvére szintén különböző biztonsági és állami posztokat töltött be, bár neve csak 1988-ban, a kurdok ellen elkövetett atrocitások kapcsán lett világszerte ismert. A hatalom berkeinek a Bú Nászir törzs általi teljes megszállására csak az 1990-es évek elejétől figyelt fel a világ. Az második öbölháború (Kuvait) idejére újabb nemze2003. ősz 123
