Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában
A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában Ez azzal járna, hogy a csatlakozáskor ismét meg lehetne határozni a szerződés által korlátozott fegyverkategóriákban általuk betartandó szintet és ennek fényében az általuk fogadandó ellenőrzések számát. Egy ilyen csatlakozás jó jele lenne Európa biztonságpolitikai egységesülésének s annak, hogy a térség országai nem valamiféle külön fegyverzetkorlátozási rezsim keretében képzelik el jövőjüket. Az európai fegyveres erőkre vonatkozó adaptált szerződés hatályba lépése körüli fokozott aktivitás könnyen kelthet olyan benyomást, mintha a fegyverzetkorlátozás ismét relevánssá válna. Hatályba lépése bizonyára előrelépést jelent majd az európai államok által vállalt fegyverzetkorlátozási kötelezettségek harmonizálásában. Míg az adaptált CFE szerződés még nem lépett hatályba, a Nyitott Égbolt szerződés már hatályban van, s esetében ez eredményezett fokozott aktivitást. A szerződést mindenekelőtt megnyitották az olyan államok csatlakozása előtt, amelyek nem szerepeltek az aláírók között.18 A Szovjetunió utódállamaitól eltekintve ezen államok akkor csatlakozhatnak a Nyitott Égbolthoz, ha „a Szerződés hatályba lépését követően hat hónapon belül... írott kérelmet terjesztenek elő", amit a Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság a következő ülésén megvizsgál. Mivel döntéseit az utóbbi konszenzussal fogadja el, ez azt jelenti, hogy a szerződéshez történő csatlakozás mindegyik részes állam jóváhagyásától függ. A legtöbb esetben ez semmilyen nehézséget nem okoz, hiszen az első hét csatlakozni kívánó ország közül hatot a bizottság minden további nélkül jóváhagyott.19 Gondot egyedül Ciprus okozott, amelynek csatlakozását Törökország ellenezte. A Nyitott Égbolt szerződés hatályba lépését megelőző, illetve azt közvetlenül követő néhány hónap felfokozott aktivitást eredményezett. A konzultatív bizottság egyre- másra hozott fontos szerződésalkalmazási és -értelmezési döntéseket. Az a tény, hogy mindez a kérdéssel foglalkozó szakértőket több aktivitásra serkentette, még nem jelenti azt, hogy a szerződésnek megnőtt volna a stratégiai jelentősége. Abban a jó egy évtizedben, ami a szerződés tárgyalásai és hatályba lépése között eltelt, mind a kereskedelmi, mind a katonai műholdak felbontási képessége jelentősen javult, következésképpen az onnan nyerhető adatok és a Nyitott Égbolt szerinti légi megfigyelésből nyerhetőek közötti különbség csökkent, illetve meg is szűnt. Ezen az alapon jelent meg az az érv, miszerint a továbbiakban már nincs szükség légi megfigyelésre a Nyitott Égbolt szerződés alapján, mivel az nem nyújt olyan információt, ami nem lenne hozzáférhető a korszerű kereskedelmi és katonai műholdakról. Azok, akik emellett érvelnek,20 a kérdés néhány fontos vonatkozását figyelmen kívül hagyják. 1. A Nyitott Égbolt szerződés alapján az információ valamennyi részes állam számára hozzáférhető, míg a katonai műholdak esetében nem ez a helyzet. Tudomásul kell venni azt, hogy államok viszonya megváltozhat, azok a szövetségesi kapcsolatok, amelyek alapján az ilyen információkhoz valamelyik ország hozzájuthatott, megszűnhetnek. 2. Az is téves kiindulás, miszerint ugyanezek az információk megvásárolhatók a kereskedelmi műholdak üzemeltetőitől. Nevezetesen azért nem, mert éppen a konfliktus2003. ősz m
